fekiyeti79 P értékelése


>!
fekiyeti79 P
Christopher Paolini: A villa, a boszorkány és a sárkány

Hét év telt el (hazánkban) mióta Paolini elindította Eragont a Keleti Végek felé, hogy megkeresse a megfelelő helyet a Sárkánylovasok új nemzedékének, és Alagaësia kapui bezárultak… aztán csend lett.
Egy ideig még érdeklődtem a szerző felől; mit csinál, vajon milyen új projekbe fog ezután a meglehetősen hosszú történet után, de annyira nem volt hír felőle, hogy az érdeklődésem lassan elapadt, így a készülő űroperájáról már nem értesültem (ami 2020 szeptemberében fog megjelenni, To Sleep in a Sea of Stars címmel). Jelen kötet szempontjából ez nem is érdekes, de legalább azt bizonyítja, hogy nem volt teljesen inaktív az elmúlt években. Illetve amiért mégis számít – s ezért is tartottam fontosnak megemlíteni –, mert elmondása szerint ezen űropera írása közbeni pihenésképpen vetette papírra A Kulkaras sárkánya című novellát, ami kisebb-nagyobb átdolgozások után, alapjául szolgált ennek a kötetnek…

Nos, ezután a kicsit hosszúra sikerült bevezető után, rá is térek a szóban forgó antológiára, amely – mint ahogy a címe is sugallja – három novellát tartalmaz, némi extrával.
Eragon, miután megtalálta a megfelelő helyet az új Sárkánylovas-nemzedéknek, éli mindennapjait, építgeti új erődjét, tele van munkával és gondokkal… Valójában ő szolgál a kötet exrtájaként, ugyanis mintegy közvetítőként van jelen, az ő története köti össze a három novellát.
Az első részben (A villa) Eragon, munkaközi szünet (pihenés) gyanánt elbattyog a Színek Csarnokának nevezett terembe, ahol az Eldunaríkat tárolják, s azok közös segítségével „ellátogat” Alagaësiába… Lényegében a novella egy fogadó-jelenet, beszélgetéssel, igazi, fantasyhez méltó „kocsmai” bunyóval, de egy kicsit 'se füle-se farka', érezhető, hogy valami nagyobb dolognak a része.
A második részben (A boszorkány) Angela, a füvesasszony látogat el a „sasfészekbe”, Elva, az elátkozott lány kíséretében, s a naplóját adja át Eragonnak, hogy olvassa el. A novella maga a napló, amiből kiderül, Angela és Elva hogyan „keveredett” egymás mellé.
Miután a boszorkányék távoznak, történik ez-az, s kedvenc Sárkánylovasunk elkeverdik a helyi urgal-táborba (merthogy ők is segédkeznek az építkezésben, törpékkel és tündékkel kooperálva). Ott a tábortűz mellett egyikük elmeséli a Kulkaras-hegy sárkányának és Ilgrának, az urgal lánynak a történetét (harmadik rész: A sárkány).
Levezetésként kapunk még egy kicsit Eragonból, aztán vége is a dalnak.

Őszintén szólva csalódott vagyok. Nem a novellák miatt, mert azok tetszettek, csak én ennél többet vártam. Az első két résszel nem volt bajom, viszont az urgalok engem annyira nem bolygatnak, ezért a harmadik rész (ami ráadásul a leghosszabb) nem igazán fogott meg. Nem beszélve arról, hogy az Urgralgra egy harcias nép. Talán a Trónok harca-beli dothrakikhoz lehet őket hasonlítani, csak kinézetre inkább két lábon járó kecskék, mint emberek, de ugyanolyan vadak. Ebben a novellában pedig úgy tűnt, túl sok emberi érzelemmel ruházta fel őket a szerző. Sokszor hajlamos is voltam megfeledkezni róla, hogy most nem emberekről olvasok. Minden esetre jó volt visszatérni ebbe a világba, de ez így, ebben a formában annyit ér, mint sivatagban szomjazónak néhány korty víz.
Paolini elmondása szerint, ez csupán ízelítő abból, ami még ezután jön. Úgy legyen!

A másik bánatom a kiadás. Ritkán szoktam erre kitérni, mert általában a történet(ek)et értékelem, de most nem tudok elmenni mellette szó nélkül. Egyáltalán nem értem, mi értelme volt plusz 40 oldalban beletenni a kötetbe egy Eragon beleolvasót. Egyedül a harmadik novella állja meg önállóan a helyét, viszont az antológia egészét nézve szükségeltetik hozzá az Örökség-ciklus ismerete! Ez nem egy kedvcsináló Alagaësiához, hanem kiegészítő kötet az ismert világhoz. Sőt, még nekem sem ártott volna előtte felfrissíteni az ismereteimet, mert igen-igen lapozgatnom kellett a hátul található függelékhez, hogy teljesen képben legyek egy-egy kifejezéssel kapcsolatban. Na és a durván 2,5cm-es (nem mértem) keretbe foglalt, bazi nagy betűméret! Ha ez is csak az oldalszám-növelést szolgálta, akkor nagyon sajnálom. Ha az volt a koncepció, hogy fiatalabb korosztály is kényelmesen olvashassa, abban az esetben megértem. Habár aki vérengzős, verekedős, csatázós könyveket olvas, az már a kisebb betűtípust is el tudja olvasni. Szóval az én véleményem szerint ki lehetett volna ezt adni fele ekkora terjedelemben, 1000–1500 Ft-tal olcsóbban.
Ebben a formában, valamint az eredeti ciklussal való összefüggés miatt, csak rajongóknak tudom ajánlani!

7 hozzászólás

Christopher Paolini: A villa, a boszorkány és a sárkány

Christopher Paolini: A villa, a boszorkány és a sárkány

A vándor és az elátkozott gyermek, ráolvasás és varázslat – és persze sárkányok

Isten hozta önöket Alagaësiában!
Eragon egy éve indult el, hogy megkeresse a megfelelő helyet a Sárkánylovasok új nemzedékének. Azóta fuldoklik a feladatok tengerében: fel kell építeniük egy hatalmas sárkányvárat, egyezkednie kell a szállítókkal, őrizni a sárkánytojásokat, gyógyítani a megőrült sárkányszíveket, összebékíteni a nagyképű tündéket a harcias urgalokkal… soha nem ér a végükre. Az aggódó Saphira, az Eldunarí segítségével úgy próbálja elvonni a figyelmét, hogy megmutatja neki, hol jár és mit csinál a testvére. Felbukkan Angela, a füvesasszony is, Elvával, az elátkozott gyermekkel, az urgalok énekmondója pedig elmesél egy régi, de tanulságos történetet a sárkányról, a bosszúról és a megbocsátásról. A füvesasszony visszaemlékezéseit ihletője, Angela Paolini írta.
Akinek hiányzott már Alagaësia, Eragon és sárkányok, az most visszatérhet Christopher Paolini ki nem apadó képzeletében Az örökség-ciklus világába.

Hirdetés