vicomte P értékelése


>!
vicomte P
Michael Moorcock: Város az őszi csillagok alatt

Moorcock nagyon sokoldalú író, aki még abban az időben tanulta ki a mesterséget, amikor még nem elsősorban a piaci trendek alapján születtek és futottak be az SFF regények.
Persze voltak trendek és irányzatok, illetve a kiadók és a szerkesztők akkor is elsősorban azokat a műveket keresték, amelyek szerintük eladhatóak voltak, így persze abban az időben is sok vonal alatti írás jelent meg, amelyeket 30-40-50 év után nincs túl sok értelme olvasni.
Velük szemben állnak azok a szerzők, akik nem követték a trendeket, hanem alakították. Egyszerre volt mondanivalójuk – néha egészen vizionárius jelleggel –, stílusuk és íráskészségük, és ezek az SFF zsáneren belül időtlen klasszikussá váltak.

Moorcock egyértelműen az utóbbi kategóriába tartozik, még ha az ő esetében néha a mondanivaló kicsit túl is csordul a zsánerolvasói elvárás peremén.
A második von Bek regényben is ezt éreztem – ez a könyv ugyanis egyike a multiverzum nehezebben emészthető darabjainak, amelynek utolsó harmadával még nekem is meg kellett kissé küzdenem, és nem állítom, hogy tökéletesen sikerült befogadnom az írói szándék szerinti mondanivalót.

A regény egy alternatív Földön játszódik, amelynek történelme gyakorlatilag megegyezik a miénkkel, csupán néhány kisebb dologban van eltérés – mint például, hogy létezik egy Mirenburg nevű, városállam méretű hercegség valahol Ausztria, Magyarország és Csehország határolta háromszögben, ami a tolerancia és a felvilágosultság hona már évszázadok óta.
A főhős, a világlátott, sármos kalandor, Manfred von Bek miután végképp megcsömörlik attól, amivé Francia forradalom a Konvent egyre véresebb terrorja alatt züllik, s mivel szeretné elkerülni, hogy a jó doktor emblematikus szerkezetének működését testközelből tapasztalja meg, ezért úgy határoz, hogy távozik az újonnan kikiáltott Köztársaságból.
Persze ez nem megy zökkenőmentesen, és egy Montsorbier nevű régi ellenfele a nyomába ered egy csapat élén és le akarja tartóztatni. A menekülés során találkozik egy St. Odhrannal nevű skót szélhámossal és aeronautával, valamint Libussával, a titokzatos krétai hercegnővel, akik segítenek neki megszökni az üldözők elől.
Vagyis nagyon gyorsan kialakul az Örökkévaló Bajnok köre az antagonistával, a bajtárssal és szeretett hölggyel.
A regény a kulcsszereplők bevezetését követően egy rokokó módon túlburjánzó nyelvezetű pikareszkbe megy át, amelyben a főszereplő folyamatosan úton van, s miközben magvas és kifinomult társalgásokat folytat a filozófiáról, politikáról és a világ rendjéről az útitársaival, megszállott vágy hajtja Libussa után.
A bizonytalan nyomokat követve Manfred végül eljut Mirenburgba, ahol ismét találkozik St. Odhrannal és közösen egy nagystílű szélhámoskodásba kezdenek: egy irányítható léghajó építéséhez kérnek támogatást, amelynek segítségével távoli, nem ismert, de mesésen gazdag tartományokba merészkedhetnének el.
Néhány kaland, némely titkos társaságokkal történő összecsapás és a von Bek família ősi ellenségének feltűnését követően hőseink titokzatos támogatóik oldalán ballonba szállnak és ők lepődnek meg legjobban, amikor valóban titokzatos és mesés helyre sodorják őket az áramlatok: a Köztes Földek, avagy ahogy itt hívják őket: Mittelmarchte, mágikus világába.
Itt aztán az események még hajmeresztőbb fordulatokat vesznek és ismét kezdetét veszi a kutatás a Szent Grál után spoiler, amelynek segítségével spoiler az Értelem korának eljövetelét remélik elérni.
És innentől kezdve a történet véresen kaotikussá válik és a keresztény szimbolika és az alkímiai tanok filozófiai alapvetései keverednek egymással, spoiler, ami egy hátborzongató spoiler rituáléban csúcsosodik ki.

A regény utolsó nagyjából 100 oldala olyan tömény XIX. századi filozófia és okkultizmus, megterhelve egy rakásnyi alkímiai szimbólummal és folyamattal, valamint a teremtés, nemzés és szexualitás elég bizarr értelmezésével, ami – különösen a cirádás, jelzőkkel zsúfolt nyelvezet mellett – eléggé megterhelő élmény és őszintén szólva, ha nincs az epilógus, akkor valószínűleg még ennyire sem tudtam volna értelmezni az írói szándékot…

Összefoglalva: ez a regény Moorcock munkásságának egy kiforrott, de korántsem könnyen befogadható darabja, amit inkább azoknak tudok ajánlani, aki a szerző egyéb műveivel már jó viszonyt ápol.


Michael Moorcock: Város az őszi csillagok alatt

Michael Moorcock: Város az őszi csillagok alatt

Manfred von Bek 1793-ban politikai kapcsolatai miatt menekülni kénytelen Párizsból. Mirenburgban egy skót léghajós, egy titokzatos hercegnő és egy bukott angyal szegődik társául a mitikus, világok közti Mittelmarchte földjére tett utazásban az elveszett Szent Grál nyomában. Tulajdon és családja múltjából ellenség bukkan föl, és szemtől szembe kerül famíliája régi szövetségesével: magával a Sátánnal.

Hirdetés