gesztenye63 P értékelése


>!
gesztenye63 P
Marko Kloos: Renegátok

Úgy hiszem, hogy Kloos eddig ezzel a kötettel abszolválta a Frontvonalak ciklus leghuszárosabb hajráját. Hogy stílszerűen próbáljak fogalmazni, valahol a könyv felénél még éppen hogy egy Trident besült robbanófejének hiányzó volfrámtüskéje választotta el a Renegátokat attól, hogy az epizód végérvényesen visszacsússzon a B-ligába. Lássuk be, azért nem egyszerű az álcaruhás kiképzés, a hétvégi eltávok és a nagy visszacsapás stratégiai tervezése közötti kényszerű háromszögbe szorulva, kétszáz oldalon keresztül vérfagyasztani és adrenalint pumpálni az olvasóba. Arról nem is beszélve, hogy a keményített gyakorlóban, a sereg ölelésében szocializálódott szerzőnknek egyébként sem ez jelenti a hazai pályát.
Fogalmam sincs, hogy Kloosnak katonai pályafutása során mennyi tényleges harcérintkezésben volt része, szagolt-e egyáltalán puskaport, de személyes véleményem, hogy a kortárs military SF szerzői közül (természetesen az általam ismerteket tekintve) talán a leghitelesebben (vagy még helyesebb úgy fogalmazni, hogy a leginkább hihető módon) interpretálja a – főképp – földfelszíni ütközeteket, az ún. városi csaták leírását.
Így történt ez a Renegátokban is. Mire végre eljutottunk a küldetés érdemi részéhez, a könyv is átalakult az unalmas, lassú folyású töltelék-kötetből egy izgalmas, pörgős, ügyesen koreografált bevetéssé, amelyben különösen markánsan megmutatkozhatott a Grayson gyerek harci felkészültsége, kidomborodhattak operatív, taktikai csapatirányítási készségei. Úgy vélem, hogy az Arcadia City-jelenet szépen hozta a „második detroiti csata” színvonalát, amiről az előző kötet értékelésében már elismeréssel nyilatkoztam.
Külön jó pont, hogy ebben a kötetben végre új arcával is megjelenik az emberiség „mocskos háborúja”, ami itt nem – kifejezetten – a civil lakossággal szembeni atrocitásokra értendő (nem megyek bele, mert az már durva spoiler lenne). Főképp ennek a vonalnak köszönhető, hogy sikerül egy kissé újra a háború morális hátterébe is belecsúsznunk, ami számomra mindig pozitívum.

Végső soron a kötet visszajött a meccsbe és hozta a kötelezőt. Kíváncsi vagyok, hogy mennyi van még a sorozatban. Feltételezem azonban és egyben remélem is, hogy a már elkészült ötödik-hatodik kötetek jönnek majd. Összességében úgy vélem, hogy a saját olvasóközönségét tekintve Kloos művei bőven megállják a helyüket Scalzi, a mentor alkotásai mellett.

3 hozzászólás

Marko Kloos: Renegátok

Marko Kloos: Renegátok

A Föld elleni csatában az emberiség győzedelmeskedett a nyurgák maghajójának elpusztításával, de a Mars továbbra is az idegen lények megszállása alatt áll, ráadásul az ott rekedtek oxigén- és élelemkészlete kritikus szinten van. A hadsereg kétségbeesetten építi az újabb csatahajókat és bolygóközi védelmi rendszereket a megsemmisültek helyére, de a rendelkezésre álló nyersanyagok végesek. Andrew Grayson napjai kiképzéssel telnek: fiatal önkéntesekből próbál mihamarabb harcra kész katonákat faragni – a véres csatákból magával hordozott emlékeit pedig alkohol és gyógyszerek segítségével igyekszik kiégetni a fejéből.
Eközben a Nemzetközösség és a sinoruszok két lehetőség közül választhatnak: vagy megindulnak a Mars felé azzal, amijük van, vagy a renegátok nyomába erednek, akik a földi invázió előtt nem sokkal elmenekültek, és magukkal vittek számos felbecsülhetetlen értékű hadihajót, melyek visszaszerzésével az emberiség a saját javára fordíthatná a készülő marsi ütközet kimenetelét. Egy kisebb csapat, többek közt Graysonnal és feleségével, a deszantgép-pilóta Halley-vel az élen felderítő küldetésre indul egy idegen naprendszer távoli holdjára, hogy feltérképezzék a renegátok védvonalait. Útjuk nem csak váratlan fordulatokban és veszélyekben lesz gazdag, de nagyban befolyásolhatja az emberiség jövőjét is.

Hirdetés