christine értékelése


christine>!
Knizner B. Sylvia: Tomi

Először is, nagyon szépen köszönöm ismét a lehetőséget a kiadónak. Szilvi írásmódja már az előző történeténél belopta magát a szívembe, és nem volt kérdés, hogy Tomival fogom folytatni a sort. Bár mindegyik eddig megjelent története komoly témád dolgoz fel, engem mégis ez a pasas vonzott, és kivételesen most nem a borító, és nem is a fülszöveg helyére kerülő részlet bolondított magába, hanem valami egészen más, amit most így nem tudok megmagyarázni.
Ez pont olyan érzés amúgy, mint amikor találkozol egy emberrel, és tudod biztosan róla, hogy bár nem kötsz vele sem életre szóló barátságot, és nem is leszel bele halálosan szerelmes, mégis valamilyen szinten vagy meghatározza az életedet, vagy befolyással lesz bizonyos döntésedre.
Ez volt az első olyan történetem, amiben a szereplők spoiler. És nem mondom, eleinte fura volt, elképesztően fura. Szeretem a tabu témákat, de ilyet még pont nem olvastam, és nagyon rá kellett vegyem magam, hogy én se érezzem picit undorítónak. Hogy miért annak? Mert baromira vizuális vagyok, és belegondoltam ebbe az egészbe, és egyszerűen fuuujjj, ilyen velem soha. Viszont imádtam Dorina helyébe képzelni magam, és beleszeretni Tomiba.
Amit nagyon imádtam ebben a történetben, hogy végig reális talajon mozgott. Igen, még annak ellenére is, hogy spoiler. A cselekmény gördülékeny volt, nem éreztem soha, hogy egyes történések fennakadnának a levegőben, vagy feleslegesek lennének. A szereplők reakciói abszolút helytállóak voltak, legyen szó a főbb szereplőkről vagy a mellékszereplőkről. Egy kicsit hiányoltam azt, hogy az anya nem tombolt annyira, mint amennyire én tettem volna a helyében, de az az igazság, hogy ezt is emberfüggő, és Dorina anyja minden volt, csak jó, becsületes és törődő anya nem. Szóval így belegondolva nem várhattam azt, hogy vázát tör és összeveri a testvérét, mert valamilyen szinten biztosan lesz.rta, hogy mi van közöttük.
Minek a fél pont levonás? Írói szemmel nézve tökéletesen értem, miért olyan Dorina személyisége, amilyen, és magamban levezettem az okokat, és teljesen rendben van. DE. Engem kikészített a naivsága bizonyos helyzetekben, és csak azért nem tépem a hajamat, mert nekem is vannak ilyen… tudatlan? óvatos? nem is tudom, milyen ismerőseim, akik ugyanúgy vissza voltak fogva és alul voltak értékelve otthonról. Szóval tudom, hogy ilyen embertípus igenis létezik, még 2019-ben is.
Összességében? Nem értem, miért nem kap Szilvi nagyobb hangot. Nem azt mondom, hogy hú, de tökéletesen ír, mert tény, hogy vannak hibái, és ezzel szerintem ő is tisztában van. Viszont abszolút meghaladja, legalábbis nálam, azt a határt, ami elválasztja a nagyon gáz történeteket a jóktól, és ő legalább két lépéssel messzebb van ettől a vonaltól. Szóval ajánlom, főleg a dark romance kedvelőinek. Sokan nem gondolnák, de a magyar írások között is akadnak ilyen jó, ilyen kellemesen sötét romantikus történetek. Csak rájuk kell lelni.


Knizner B. Sylvia: Tomi

Knizner B. Sylvia: Tomi

Vigyázat! Cselekményleírást tartalmaz.

A szavak erősek voltak és martak, de a lány nem foglalkozott vele, mert elveszett nagybátyja tekintetének kékjében. Nem emlékezett rá, hogy valaha ilyen tisztán látta volna. Milyen csodásan fénylett, milyen… Nyelt egyet, és megköszörülte a torkát.
Miről is beszéltek az imént? Ja, igen. – Mégis az anyám.
– Nekem meg a nővérem, de elég csapásnak érzem ezt. A legszívesebben… megfojtanám.
– Miért… miért nem teszed? – A kérdés zavart volt és alig halható, Tomi mégis megfelelt rá, egy halovány mosollyal ajkain.
– Még üljek is miatta? Nem elég, amit el kell viselnem?
Dorina szája is mosolyra húzódott, bár inkább tűnt egy bizonytalan, félszeg grimasznak.
– Tudod – folytatta Tomi –, nem értem, hogy bírod. Nekem az idegeimre megy.
Nem várt választ, csak fogta magát, és a konyhába ment, ahol csörgött-zörgött. Dorina pedig – maga sem tudta, honnan volt hozzá mersze – kíváncsian utána somfordált. Nem ment be, ahhoz végképp gyáva volt, csak az ajtóból nézte, ahogy nagybátyja a kávét készíti. Nézte, mert nem volt jobb dolga, és mert a látvány eszébe juttatta a kedves, kellemes napokat ebben a házban, Tomi közelében. Talán éppen ennek hatására csúszott ki a száján az a néhány szó, amibe azonnal belepirult. – Jó újra itthon.
„Itthon”. Valóban ezt mondta? Tomi rámeredő döbbent tekintetéről visszaolvasta szavait, és lesütött szemmel, idegesen javította ki magát. – Vagyis nálad.
A férfi alig láthatóan megrázta fejét, miközben visszafordult a kávékészítéshez. – Eddig azt hittem, csak anyád hiszi azt, hogy itt lakik.

Hirdetés