Szabolcs_Holló értékelése


>!
Szabolcs_Holló
Robert Jordan – Brandon Sanderson: A Fény emlékezete I-II.

Véget ért egy korszak az életemben, mégpedig az a kor, amikor az Idő Kerekét olvastam. Korébbi köteteinél is volt mikor panaszkodtam, felróttam a hibáit, de sokan modnták, higy a befejezésért érdemes kitartani, meg egyébként is remekmívű fantasy.A befejezés minden várakozásomat túlszárnyalta. Egy nap alatt lenyomtam 400 oldalt félretéve minden mást, valami elképesztő módon lekötött.
Tizennégy könyvön keresztül követtem Rand, MAt, Perrin, Nynaeve, Egwene, Elayne, Lan és társaik történetét. Több szereplőt, mitn Matet, Randet vagy Nynaeve-t, Lant, annyira megkedveltem, hogy szinte fáj, hogy vége. Láttam, ahogy egy kis eldugott vidékről származók hősök felkerekednek, sok viszontagságon át fejldőnek, szembenéznek a sötét erőkkel mind a viléágban, mind magukban, rátalálnak saját értékeikre és tetteik képesek megváltoztatni a világ folyását. Közben megismerjük Jordan szeretett és hihetetlenül részletesen kidolgozott világát, annak múltját, legendáit, történetét. Látjuk birodalmak feltünését, ősi népek eljövetelét, kötések felbomlását, politikai csatározásokat, machináciüókat és hihetetlen élményszerűséggel megrajzolt csatákat. Jordan tud és akar mondani valamit a világról, az emberekről, az erkölcsről és a felnőtté válásról, arról, mit jelent a felelősség és a fény és árnyék.
Az utolsó könyv voltaképpen nem más, mint a konklúzió, az Utolsó Csata leírása, kisebb megszakításokkal. Valami elképesztő ereje van, érezzük a súlyát minden lépésnek,ütközetnek. Eposzi, hőies, sorsfordító az egész, vagy ahogy Thom írta, félelmetes. Minden szál összeér és a Sárkény szembeszáll a Sötét úrral, aminek a végkimenetele tényleg elementáris erejű. Vannak veszteségek, elesnek szereplők, mindenkét oldalról, több halált bevallom megsirattam, de Rand szála az valami hátborzongatóan hatásos, libabőrös voltam a végén.
Csodálatos, tiszta, elemi erejű high fantasy, amolyan őskövület a mai grimdarkos irány között, egy ittmaradf dinoszaurusz emléke egy olyan korról amikor még egyszerűbb, tisztább volt a fantasy, talán kissé naivabb is.
Azért itt látszik, hogy a mágiát Sanderson mennyivel ügyesebben kezeli, a csataleírások némelyike erősen emlékeztet a Ködszerzet bizonyos részeire, de lényeges, hogy az egész ütközet filmszerű, rendkívül látványos és végig izgalmas, valamint jól visszaadja milyen a háború, milyen lehet egy ekkora csatában egyszerű katonának, vagy éppen vezérnek lenni.Látszik, hogy Jordan megjárta a háborút és tudja mit tesz a fiatalemberekkel belül.
A vége engem erősen emlékeztet a Sárkánydárda krónikák befejezésére, mér ami a mondanivalót illeti, vagyis a válasz megértését.
Minden hibájával együtt mindenki ajánlom aki szereti a fantasy-t, mivel szerintem belátható időn belül nem lesz még egy ekkora eposz, mint Az Idő Kereke. Felemelő, eposzi, és fenséges, tiszta high fantasy. Életem végéig velem marad.

2 hozzászólás

Robert Jordan – Brandon Sanderson: A Fény emlékezete I-II.

Robert Jordan – Brandon Sanderson: A Fény emlékezete I-II.

Merrilor mezején azért gyűltek egybe a nemzetek fejedelmei, hogy felsorakozzanak Rand al’Thor mögött, vagy éppenséggel azért, hogy megakadályozzák, amit tenni készül. Talán az őrület jele, talán az emberi faj utolsó reménysugara az, hogy Rand le akarja törni a Sötét Úr tömlöcének pecsétjeit. Egwene, az Amyrlin-trón az előbbit tartja valószínűbbnek.

Végveszélybe került az egész emberiség. Valamennyiük sorsa Shayol Ghul­ban dől majd el.

Hirdetés