Dávidmoly értékelése


>!
Dávidmoly
Ed McDonald: Kárhozat

Nem az én háborúm – jelentettem ki. – Sosem volt az. Nekem csak meg kell vívnom.
*
A győzelemhez nem muszáj diadalt aratni. Elég megakadályozni az ellenséget a célja elérésében.
*
Úgy fest, hogy a hőség és a fejetlenség lassan kikezdi a körmönfontságomat.

Rövid változat
Nem én vagyok a célközönség.

Hosszabb változat
Odáig rendbe van, hogy Ed hallgatott a jó szóra, és az előző részt a Kárhozat mérgeként átitató hisztis vernyogást jelentős mértékben visszaszorította. (Azért ebben a részben is az egészségügyi határérték környékén van a kamaszos nyavalygás szintje.) Viszont az már sokkal kevésbé, hogy az így kiesett karakterszámot – az amúgy rendben lévő, bár az ízlésemnek kicsit túl tolt pszichedelikus víziók mellett – a leggagyibb legigénytelenebb szuperhős-képregényes/sónen mangás bullshit maszatolás duzzasztja vissza háromszáz oldal fölé. A random kényelem alapú mágia – meg úgy általában a konzisztencia hiánya – akkor is azok közé a dolgok közé tartozik, amitől hevesen el kezd rángatózni az arcom, ha nem az a fő cselekménybonyolítási eszköz, de így még bosszantóbb volt a dolog.
spoiler
Kárhozat ivós játék: igyál egy felest, amikor spoiler, és igyál egy duplát, amikor spoiler
És akkor még nem beszéltünk a végéről. Az utolsó cirka tizenöt oldal alatt úgy négyszer néztem rá a borítóra, hogy ellenőrizzem, hogy még mindig a Kárhozatot olvasom, és a könyv mágikus módon mutálódott át a Csók és szerelem különkiadásává. Ha valaha némi spontán elmebaj hatására hányingert keltően giccses és hollywoodian szirupos befejezést akartok olvasni, akkor ajánlom ezt a könyvet. Egyébként nem. Önmagában ez a borzalmas tizenpár oldal mínusz egy csillagot ért.
A magyar kiadásról lásd korábban (igen, a borító itt is berepedezik a gerinc tetejénél).
Összességében a sorozat legjobb része a meseszép borítók és az érdekes világ. A mondat szintű szöveg is rendben van, valamivel átlag feletti a nyelvezete. Ami viszont azokat a részeket illeti, amiket karakterekként és cselekményként kéne elfogadni, nos… maradjunk annyiban, hogy azokon a részeken még nagyon sokat kellett volna dolgozni.
Két és fél marék homok az ötből.

3 hozzászólás

Ed McDonald: Kárhozat

Ed McDonald: Kárhozat

A holló jele-sorozat befejező kötetében mindennél nagyobb veszély leselkedik az ismert világra, az istenek a végső összecsapásra készülnek.

A köztársaságot védő Névtelenek hatalma megtört: a Peremet, a köztársaság és a halhatatlan Mély Királyai közötti utolsó védvonalat végzetes katasztrófa sújtotta. Könyörtelen vörös esőzések árasztják el a vidéket, a homályban új szörnyetegek híznak a félelmen. Az Éjszárny parancsnokait egyesével vadásszák le, és még a halhatatlanoknak is meg kell tanulniuk a halál jelentését. A Mély Királyainak egyre nő az ereje, és készen állnak az utolsó nagy ütközetre.
Ryhalt Galharrow, az Éjszárnyak vezetője azonban távol van mindettől. A Kárhozat sosem látott mélységeibe merészkedett. A végtelen és fertőzött sivatag lénye a testébe költözött, megváltoztatta, és most a múltjának szellemei mindenhová elkísérik. Még a sötétség szívébe vezető, mindent eldöntő küldetésre is, aminek a tétje a világ fennmaradása.