pat P értékelése


>!
pat P
R. F. Kuang: Mákháború

Attól tartok, ezt egy picikét túlcsillagoztam az általában bevett standardjaimhoz és szokásaimhoz képest. Tárgytalan, visszacsillagoztam közben 3.5-re.
Nem érzem olyan jól megírnak és koherensnek és jól működőnek, mint amire négy csillagot szoktam adni – bár elismerem , hogy kifejezetten figyelemre méltó első regény egy ilyen ifjú alkotótól. (Azzal együtt, hogy szinte érzem benne az írónál vélhetően sokkal profibb szerkesztő keze nyomát – ahol például szólt, hogy nem kéne szerelmi háromszög irányba vinni ezt az egészet, meg ki kéne húzni az Indokolatlan Estélyis Jelenetet, nem YA ez!)

Na de, a témája. hogy ugye Kína. (Többé-kevésbé, bár tényleg nem értem, miért kellett más név az országnak meg a japánoknak, ha már Szun Ce és hivatalnokvizsga és ópium és minden egyéb.) Kína, és ez az egész pszichedelikus szerekkel utazós, sámános varázsvilág, istenekkel, harcművészetekkel, filozófiával, hát engem bármilyen formában lenyűgöz – még ilyen kis félig YA fejlődésregény, félig durván és túltoltan hentelős háborús történet formájában is. Még ha nagyon amerikaias stílusban van is megírva, és nem kínaiasban.
(Mondjuk az elején, mikor a sanyarú sorsú, jó képességű ifjú hős bekerül az Iskolába, ahol fura dolgokra oktatják, és ellenkező nemű iskolatársak is vannak, hát majdnem félbehagytam – de ezt a részt egészen hamar letudtuk, hálisten. Meg azért olvastatja ám magát rendesen, engem legalábbis eléggé beszippantott.)

15 hozzászólás

R. F. Kuang: Mákháború

R. F. Kuang: Mákháború

Nikant elárasztja az ópium, amelyet a Mugeni Föderáció juttatott el a birodalom partjaihoz. A drog folyton emlékeztet a velük folytatott háborúra, amelynek csak a trifektaként elhíresült három hős – a Nőstényvipera, a Sárkánycsászár és a Kapuőr – tudott véget vetni. Ezen legendás lények mindegyike istenszerű hatalommal bírt, ők egyesítették a birodalom hadurait a Föderációval szemben. Azóta viszont évtizedek teltek el, és a trifekta felbomlott: a Sárkánycsászár meghalt, a Kapuőr eltűnt, egyedül a Nőstényvipera ül a trónon. Béke uralkodik, de az ópiumtól nem sikerült megszabadulni.
Amikor Zsin kiváló eredményt ér el a kedzsun – a birodalmi vizsgán, amely a legtehetségesebb fiatalokat válogatja ki az akadémiákra – mindenki megdöbben: a vizsgáztatók, akik képtelenek elfogadni, hogy egy Kakas tartományban élő háborús árva csalás nélkül teljesítheti a vizsgát; Zsin nevelőszülei, akik azt hitték, végre kiházasíthatják a lányt, és ezzel további üzleti előnyökre tehetnek szert; és maga Zsin is, aki ekkor jön rá, hogy végre búcsút inthet az addigi életét meghatározó rabszolgaságnak és kétségbeesésnek. Még nagyobb meglepetést okoz, hogy Zsin Nikan legkiválóbb katonai iskolájába, a Szinegardba nyer felvételt.
Közben a keskeny tengeren túl ismét mozgolódik a Mugeni Föderáció, az újabb háborúhoz már csak egy szikra kell… és lehet, hogy egyedül Zsin mentheti meg az országa népét. A lány ugyanis a Szinegardban rájön, hogy halálos, földöntúli erővel bír, tehetsége van a sámánizmus szinte mitikus művészetéhez. Pszichoaktív szerek és egy látszólag eszement tanár segítségével próbálja feltárni képessége mélységeit, és közben megtanulja, hogy a rég halottnak hitt istenek nagyon is élnek, ráadásul a hatalmuk uralása nemcsak az emberi mivoltát veszélyezteti, de egy teljes nemzet elpusztításával fenyeget.

Hirdetés