risingsun értékelése


>!
risingsun
Terry Pratchett: Carpe Jugulum

Bevallom a Korongvilág Boszorkány-alsorozata sosem tartozott a kedvenceim közé. A banyák ténykedéseik, szövegeik, kavarásaik és minden egyéb megmozdulásuk inkább fárasztott mintsem szórakoztatott volna. Most azonban meglepődve tapasztaltam, hogy valami megváltozott, mintha ebben a kötetben sokkal visszafogottabb és összeszedettebb lett volna a csapat, a humorukat, beszólásaikat egész jól fogadtam. Sőt, azt kell mondjam, hogy Korongvilág regényhez képest egy elég komor és sötét történetet kapunk, ugyanis úgy tűnik, hogy boszorkányainkon kifognak a modern és haladó elveket valló vámpírok, akikkel a végjátékban egy elég egyenlőtlen küzdelembe kell szembeszálljanak.

Pratchett a történet gerincét adó vámpír-boszorkány ellenét alapötlete mellé most is, mint mindig a valóságból emel be egy újabb elemet, mely ezúttal a vallás, s annak írói védjegyévé vált humorával való bemutatása. Így most sem maradhat el a rá jellemző, szeretetteljes, ám mégis szigorúan őszinte véleménye a vallás és annak kellékeinek vagy képviselőinek értelméről (vagy értelmetlenségéről), illetve azok felesleges szerepéről. Teszi mindezt teljes őszinteséggel és félreérthetetlenséggel, ám mindenféle bántás vagy komoly beszólás nélkül, rendkívül szórakoztató módon.

S ha már szórakoztatás, akkor nem mehetek el szó nélkül a könyvben felbukkanó kis apró kék emberkék, a Nac Mac Fígli mellett. Sajátosan jellegzetes, teljesen érthetetlen beszédük mellett csak gyakorlatilag az összes megmozdulások erős mosolygásra késztetett.
S ha már értelmetlen szövegelés, Igor beszédhibája vagy jellegzetes beszédstílusa inkább zavart, mintsem szórakoztatott. Felesleges bogarászásnak éreztem mondatai értelmének megfejtését. Egy-két kacifántosabb mondatát, bevallom, fel is adtam, hogy megfejtsem.

Ettől függetlenül egy meglepően komor, ám mégis roppant szórakoztató Korongvilág történetet olvastam, mely után tőlem szokatlan módon azt kell mondjam, hiányozni fognak a banyák és ténykedéseik.

>!
Delta Vision, Budapest, 2011
410 oldal · puhatáblás · ISBN: 9789639890169 · Fordította: Farkas Veronika

Terry Pratchett: Carpe Jugulum

Terry Pratchett: Carpe Jugulum

FOHÁSSZAL OTTOKÁR NEM TÚL JÓ IDŐBEN AKARJA GYAKOROLNI PAPI HIVATÁSÁT. VAGY NEM TÚL JÓ HELYEN.
AZT HITTE, CSUPÁN EGY EGYSZERŰ SZERTARTÁS MIATT KELL LANCRE-BE MENNIE, DE RÁ KELL ÉBREDNIE, HOGY A VÁMPÍROK ÉS A BOSZORKÁNYOK KÖZÖTT DÚLÓ HÁBORÚ KELLŐS KÖZEPÉBE CSÖPPENT.

Boszorkányok alatt pedig az ifjú Ágnes értendő, aki tényleg nem tud még saját magával sem egyetérteni; Magrat, aki a boszorkánykodást a pelenkákkal próbálja ötvözni; Ogg Nagyi…
…valamint Wiharvész Anyó, aki már önmagában súlyos gondot jelent.

A vámpírok viszont intelligensek, a stílus mellett díszes mellényekkel is rendelkeznek, és kiszabadultak. Ők is szeretnének egy harapásnyit a jövőből.

Fohásszal Ottokár tudja, hogy vele van az ima ereje – de azt kívánja, bárcsak lenne nála egy bárd is.

Hirdetés