Nyuszémi értékelése


Nyuszémi>!
Csóti Lili: Hetedvérig

A tegnapi napon fejeztem be!
Szeretnék gratulálni az íróhölgy első irományához, lenyűgözőre sikeredett!
Már az első pár oldalon belopta magát a kedvenceim közé, nem csak tüneményes szereplőivel, de felépített világával is.
A könyvből érződik a fiatal hangulat, mivel maga az író is fiatalos, így nem tűnik olyan mesterkéltnek, mint az összes többi YA kategóriájú könyvnél, aminél 30-40 év körüliek próbálják beleképzelni magukat a mai fiatalság fejébe (tisztelet a kivételnek! Csak ne öljetek meg kérlek, kommentelők! D: ).
Nagyon óvatosan kell bánni minden szereplővel, mert sok esetben nemhogy az első, de második vagy harmadik alkalommal is teljesen mást fogunk érezni velük kapcsolatban. Mindenki ellenséges, nagyon erős a gyűlölködés és a rosszindulat, ami gyorsan meg is magyarázható azzal, hogy tényleg MINDENKINEK vannak titkaik.
Egyszerűen nem is tudom, hogy kit soroljak fel kedvencemnek, olyan sok akad! Viszont akit nem kedveltem az elejétől a végéig, az egyetlen személy volt (Emily Fay személyében).
Rose és Adriel párosa nagyon bájos, tetszett, ahogy szépen lassan kibontakozik és megfordul az egymáshoz való viszonyulásuk. Tinédzserekhez hűen marcangolják magukat a barátság vagy szerelem elképzelése között.
A könyv olvastatja magát, megfelelő időközönként hagyja pihenni az olvasót, hogy aztán a következő pillanatban egy újabb csavar tornádójába rángassa bele, végül pedig megtépázott ruházattal és frizurával köpje ki onnan.
Nem hagyhatom ki azt sem, hogy a Hazug mesék által nevezett rövid történetes kitérők (igen, a könyvben legalább három cselekményszálat lehet felsorolni, olyan szövevényes!) rendkívül Stephen King-érzést adtak vissza, varázslatosan megborzongatóak és megbotránkoztatóak voltak (külön kötetes kiadásnak is nagyon örülnék!).
Minden olvasó figyelmébe ajánlom, hogy legyen akármilyen picurka is, minden jelre alaposan figyeljenek oda, mert szerepük van a történetben és nem csak hébe-hóba elhintettek valamit, ami végül lezáratlanul maradt.
A kevéske negatívum: Kicsit kiábrándítónak találtam, hogy a faji külsejében lévő különbségekről nem esett szó (annyi persze igen, hogy a vámpíroknak néha hegyes a foguk, pont úgy, mint a vérfarkasoknak, de vártam a szarvakat és/vagy bőrszárnyakat a démonoktól – ettől függetlenül én így képzeltem el őket mindvégig :P).
Rengeteg benne az időbéli ugrás, ami eleinte szokatlan és össze tudja zavarni az olvasót (sajnálom, hogy a karácsonyra nem tért ki részletesebben, érdekelt volna, hogyan ünneplik a varázslények!)
A vége talán egy kicsit összekapott, és mire elértem odáig, már ki is lehetett következtetni, hogy mi történt, bár így is tartogatott egy kis meglepetést.
Mindenesetre egy kerek, lezárt történet ez, nem feltétlenül reménykedem folytatásban, de nem is sírnék, ha lenne!
Fiataloknak és idősebbeknek egyaránt tudom ajánlani, akik egyszerre szeretik a krimit, thrillert és fantasyt YA kategóriában! :)


Csóti Lili: Hetedvérig

Csóti Lili: Hetedvérig

Rosenwyn Blair számára összejöttek a dolgok.
Anyja szülővárosába költözik, melynek máskor viszálykodó lakossága egyvalamiben biztosan egyetért: őt kimondottan utálják.
Újonnan megismert családja egy rakás hátborzongató boszorkányból és őrült unokatestvérből áll, ami lehetne akár vicces is, de nem az.
Egyetlen barátja egy veszedelmes démon.
És ha mindez még nem lenne elég, egy gyilkossági ügybe keveredik, miközben természetfeletti ellenfelei üldözőbe veszik.
A tél beköszöntével pedig az elszigetelt településen összecsapnak az e világi és túlvilági erők.

A Hetedvérig sötét atmoszférájú, mégis remek humorú young adult fantasy, melynek misztikus krimielemei a legváratlanabb helyeken képesek meglepni olvasóit.

Hirdetés