LadyM értékelése


>!
LadyM
Gaston Leroux: Az operaház fantomja

Tipikus századfordulós hangulata van a könyvnek, amit én egyébként szeretek. Sajnos az a baj, hogy a mai írók képtelenek visszaadni azt a hangulatot, ami ezt az időszakot körüllengte, akármilyen jó írók is legyenek, mert még 10-20 évet is nehéz visszamenni az időben, nemhogy százat. Az eredeti századfordulós stílust szerintem csak azok a könyvek tudják hitelesen visszaadni, amik valóban abban az időszakban íródtak, mert akkor nem történelmi romantikusokként jelentek meg, hanem kortárs regényként, és nem figyelt rá az író, hogy erőltetetten korhű legyen, mint ahogy a mai kortárs regények sem erőltetik a korhűséget. Ettől olyan igazi egy századfordulós regény, és akármilyen szuper író is legyen valaki, én akkor is jobb' szeretek ilyen regényeket azon írók tollából olvasni, akik valóban akkor éltek, amikor született a művük.
Eltekintve mindezektől – ez ugyanis nem tartozik szigorúan az értékelő részbe –, a regény szerintem remek példája a gótikus irodalomnak, és igaz, hogy kicsit másabb, mint a későbbi feldolgozások spoiler, mégis megvan a maga bája, ami élvezhetővé, szórakoztatóvá teszi. A romantikus részeket például külön kiemelném, ez a tipikus századfordulós romantika szerintem amíg élek, mindig is a gyengém lesz, még ha tisztában is vagyok vele, hogy nem volt az akkori élet olyan mesebeli, mint ahogyan innen visszanézve gondoljuk. Örülök neki, hogy nem ebben a korban kell élnem, ugyanakkor elmerülve ebben a miliőben, kicsit olyan érzése van az embernek, mintha akkoriba minden sokkal mesébe illőbb lett volna. spoiler E tekintetben én nagyon élveztem olvasni, és még az sem zavart, hogy „rosszabb”, mint a későbbi, színpadra vitt darab.


Gaston Leroux: Az operaház fantomja

Gaston Leroux: Az operaház fantomja

"Az operaház fantomja nem mese. Egyáltalán nem az volt, aminek sokáig hitték, nem holdkóros művészek, babonás igazgatók találták ki, nem a kartáncos kisasszonyok, a balettmamák, a jegyszedőnők, a portások és a ruhatári alkalmazottak túlfűtött képzeletének fura teremtménye.
Bizony hogy létezett, hús-vér ember volt, noha mindent megtett, hogy szakasztott olyan legyen, mint egy igazi fantom, vagyis egy árnyalak."
Így kezdi világhírű regényért Gaston Leroux, a francia krimi század eleji nagy klasszikusa, aki az „igazi” irodalom olyan nagyságait mondhatta rajongó barátainak, mint Apollinaire vagy Éluard, és akinek hatvan (!) kötetét ma már a posztmodern előképeit is újra felfedező rácsodálkozással szokás emlegetni.

Hirdetés