Sippancs P értékelése


>!
Sippancs P
Brittainy C. Cherry: A szív ritmusa

Történet egy lányról és fiúról, történet a megbocsátásról, történet a zene mágikus hatalmáról.
Sokat gondolkodtam azon, hogy ebben a kötetben vajon melyik szereplő egyéni sorsa érintett meg a leginkább, aztán rájöttem arra, hogy nem tudom őket szétválasztani, mert mindegyikőjük tragédiája egy láncolat része volt, amely mint egy dominó, úgy épült fel: az egyik irányból ott volt Heather, Ray és Jasmine, a másikból Katie, Laura, TJ, Jason és Elliott, középen pedig Todd… és elég volt egy kis szellő, pontosabban egy durvább fuvallat, hogy az egész rendszer pikk-pakk összedőljön.
Ami az újjáépítést illeti, már keményebb dió volt. Minden megmaradt részből hiányzott valami, mindenki szíve kicsit megkeményedett, egyesek a zenében találták meg a maguk vigaszát, mások menekültek előle, mégis amikor összeállt a teljes forma, először karácsonykor, aztán hónapokkal, évekkel később… na, ott nyúltam én is zsebkendő után. Annyira megható, szép és fájdalmas is volt egyben! És annyira tetszett a kulcsadásra épített hagyomány!
Amiért mégis levontam fél csillagot, az két dolog: egyrészt nekem nagyon fura volt, hogy Todd spoiler, nehezen hiszem el, hogy Amerikában ennyire kemény lenne a rendszer, másrészt a 16 éves Jasmine viselkedése is hihetetlen volt, aki spoiler.
Szeretném a folytatást, most!

8 hozzászólás

Brittainy C. Cherry: A szív ritmusa

Brittainy C. Cherry: A szív ritmusa

Amikor először pillantottam meg Jasmine Greene-t, olyan hatással volt rám, mint a hűs, simogató esőcseppek egy forró napon. Én voltam a félénk, visszahúzódó zenész, ő az iskola koronázatlan királynőjeként tündökölt. Nem volt bennünk semmi közös, csak a zenénk és a szívünket gyötrő magány.
Volt valami a szemében, ami azt sugallta, hogy a mosolya nem mindig őszinte. Volt valami a hangjában, ami megadta nekem a reményt valamire, amire mindig is vágytam.
Aztán egyszer csak eltűnt az életemből. Gyorsan és váratlanul, akár egy villanás.

Egy örökkévalóság után újra találkoztunk. Ott állt előttem a New Orleans-i utcán.
Megváltozott. Akárcsak én. Hideggé tett bennünket az élet. Keménnyé. Elszigeteltté.
De bármennyire is különböztünk egymástól, a darabokra tört lényem meglátta benne a magányosságot. Visszajött, és én tudtam, hogy többé nem engedem el magam mellől.

Hirdetés