Ezüst P értékelése


>!
Ezüst P
Andrej Gyjakov: A fény felé

Hiába, no, jó cuccok ezek a metrós mesék, karmolom őket továbbra is, pedig, ugyebár, alapesetben nem nagyon kapaszkodom a sci-fiért. Az említett univerzum esetében azonban valahogy rendre szárba szökken a szerelem.

Pozitív csalódások özöne ide vagy oda, Andrej Gyjakov trilógiájához mégis kicsit félve közelítettem. Évekig nem tudott felcsigázni (valójában az is csak most esett le, hogy egy trilógiáról van szó), zavart a pterodon az első kötet borítóján, az őslényesdi (meg a mutánsosdi) sztoriba való belekeverése ugyanis még mindig megakad kicsit a torkomon. Most viszont úgy döntöttem, bátorkodom tenni egy próbát a kötettel. És milyen jól tettem! Mert Gyjakov alkotása letehetetlenül izgalmas. Még úgy is, hogy tulajdonképpen majdnem teljesen kiszámítható, hiszen zsánerfordulatok sorából áll. De hát utóbbiakat is tudni kell jól tálalni, Gyjakov pedig (akinek amúgy Vízöntő a csillagjegye, így nem csoda, hogy rögvest és ezerrel éreztem a kémijját) olyan remekséget szervírozott, hogy mind a tíz ujjamat megnyaltam utána. Fiús menőség az egész történet, fröcsög a vér, repülnek a kések, ropognak a fegyverek, vége-hossza nincs a hentnek, és persze minden fickó olyan harci tapasztalattal rendelkezik, hogy hátrakötött kézzel és csukott szemmel is képes lenne szétlőni a távolban lidércként cikázó ellen fejét. Pontosan a homloka közepébe eresztve a golyót, természetesen.

Szóval imádtam a história minden, de minden pillanatát. Elvarázsolt teljesen. És most krisztusi kínok között vergődöm, mert a második kötet ki van véve a könyvtárból. Az interneten keresztül naponta ellenőrzöm vérben forgó szemmel, hogy visszavitték-e már. Jó egy hete semmi pozitív fordulat, úgyhogy lassan kedvem lenne megkérni a rettenthetetlen és jócskán meggyőző Dárdát, hogy kommandózza el magát a könyvet épp birtokló jóember házáig, zörgessen be, és sürgesse meg egy kicsit a versenyzőt. Elég lenne ha csak sokatmondóan morranna egyet, és a delikvens még a családi aranyat is rögvest hozzácsomagolná a könyvhöz, azt lefogadom.

>!
Európa, Budapest, 2013
296 oldal · puhatáblás · ISBN: 9789630796118 · Fordította: Schiller Erzsébet
3 hozzászólás

Andrej Gyjakov: A fény felé

Andrej Gyjakov: A fény felé

Vigyázat! Cselekményleírást tartalmaz.

Dmitry Glukhovsky a Metró 2033 világsikere után nagy vállalkozásba fogott: „METRÓ UNIVERZUM 2033” címmel jelentet meg sorozatot, amelyben orosz és külföldi szerzők írják tovább s népesítik be mind újabb hősökkel az általa megfestett posztapokaliptikus világot.

***

Egy hatalmas szárnyas hüllő repül Pétervár felett – keresi a kétlábúakat, akik időnként kibújnak valami lyukból a felszínre, és nagyon szereti a húsukat. Meglátja őket, s már készül lecsapni, amikor egy golyó szétloccsantja a koponyáját.
A rettenthetetlen sztalker, Dárda, aki ezúttal is hiba nélkül végezte el a munkát, már tovább is állna, de egyszer csak minden eddiginél veszélyesebb feladattal akarják megbízni.

A metró lakói valahonnan Kronstadt felől értelmes fényjeleket láttak: talán emberek vannak ott, akik szintén életben maradtak. Expedíciót kell vezetni oda, s kideríteni, hogy vannak-e túlélők a metrón kívül is.
Dárda kelletlenül ugyan, de vállalja az expedíció vezetését – csak azt kéri, hogy magával vihesse a tizenkét éves Glebet, akit először ezen az állomáson látott…
A szörnyűséges kalandokkal teli expedíció során Gleb felnőtté válik, s nemcsak a felszín romba dőlt világát ismeri meg, hanem az emberek lelkében lakozó szörnyetegeket is.

***

A METRÓ UNIVERZUM 2033 eddigi legnagyobb felfedezése Andrej Gyjakov: az olvasók az ő első könyvét szavazták meg a sorozat legjobb regényének.

Hirdetés