tiborszerintabor P értékelése


tiborszerintabor P>!
Stephen Hawking – Leonard Mlodinow: A nagy terv

Stephen Hawking – Leonard Mlodinow: A nagy terv Új válaszok az élet nagy kérdéseire

A szerzők a könyvben alapvető jelentőségű fizikai és (tudomány)filozófiai vonatkozású témákat tárgyalnak. A könyv központi témaköre a természeti törvények és a természeti erők – a szerzők különböző modelleket, feltételezéseket, paradigmákat ismertetnek az ókortól napjainkig. A mű magyar címe nem pontos, hiszen alapvetően nem „tervről” van szó (a két szerző ateista), hanem a természeti erőkről és az azok közötti összefüggésekről, azaz „mintázatról”. A szerzők a modellfüggő realizmus hívei: úgy gondolják, nem létezik a valóság világképtől és elmélettől független fogalma. A könyvből kiderül, hogy számos valósnak és tudományosnak hitt elképzelés és feltételezés (Föld-középpontú, Nap-középpontú világegyetem, stb.) hiedelemnek bizonyult idővel.

A természeti törvények kapcsán a szerzők ezt írják: „Ha a természetet törvények irányítják, akkor három kérdés merül fel: 1. Honnan erednek ezek a törvények? 2. Vannak-e kivételek a törvények érvényessége alól, azaz léteznek-e csodák? 3. A lehetséges törvényeknek csak egyetlen rendszere létezik? Ezeket a fontos kérdéseket természettudósok, filozófusok és teológusok a legváltozatosabb formákban tették fel.” A szerzők a könyvük végére egy materialista jellegű, magasabb rendű intelligencia nélküli univerzum koncepcióját vázolják.

Úgy gondolom, a téma ennél árnyaltabb megközelítést igényel: ha a természetet törvények (szabályok) irányítják, jónéhány kérdés merül fel: milyen szabályokat ismerünk és azokat elég alaposan ismerjük-e? Hogyan írhatók, képezhetők le a szabályok? Egy-egy szabálynak milyen az érvényességi köre? A szabályok különböző közegek és eltérő viszonyok esetén hogyan működnek, milyen körülmények befolyásolják azokat? A szabályok milyen kapcsolatban állnak egymással? Melyek a legfontosabb, legalapvetőbb szabályok, és melyek kevésbé azok? Egy-egy szabályt mire tudunk használni, hogyan tudjuk azt ésszerűen hasznosítani, hogy minél kevesebb kárt okozzunk?

E „kézenfekvő” kérdések mellett feltehetők spekulatív jellegű kérdések is: hol vannak jelenlegi tudásunk korlátai, milyen szabályokat nem ismerünk érzékelésünk korlátai miatt? Van-e a szabályoknak rendszere, mintázata? Meg tudjuk-e változtatni az adottnak tűnő szabályokat, és ha esetleg igen, milyen keretek között? Mi a háttere a szabályoknak, honnan erednek – és miért épp ilyenek? Hogyan alkalmazhatók a természetben megfigyelt szabályok az emberre és a társadalmi viszonyokra? Ezekre a kérdésekre a szerzőknél jóval árnyaltabb válaszokat lehet, illetve kell adni.

Ami a természeti erőket, kölcsönhatásokat illeti, a szerzők a gravitációt, az elektromágnesességet, a gyenge magerőt és erős kölcsönhatást említik – utóbbi kettő „szabad szemmel” nem megfigyelhető. A könyv szerzői a „természeti hátteret” figyelmen kívül hagyva értekeznek különböző teóriákról, amelyek segítségével a „láthatatlan erők” egyesíthetők, egybevonhatók, „integrálhatók” egy „M(indenség)-elméletbe”. A „természetig visszanyúló” háttér feltárása érdekében képzeljük el, hogy visszamegyünk a tudomány előtti időszakba – milyen fizikai erőket tapasztalhatnánk „magunk körül”, ha „alaposan körülnézünk”?

Vannak először is a „nyilvánvaló” hatások, ilyen például a súrlódás, amikor egy mozgó test hozzáér egy másik testhez. Némi kísérletezés után felismerhető, hogy a súrlódás lassítja a testek mozgását, adott esetben bizonyos anyagok esetén látványos kopást eredményez, illetve hőt termel. Felismerhető az is, hogy a súrlódás sikosító anyag (zsír, olaj) használatával csökkenthető.

Súrlódáshoz hasonló a helyzet, amikor nem szilárd felületek érnek egymáshoz, hanem a szilárd test egy speciális közegben mozog, például vízben vagy szélben. Felismerhető, hogy ezekben a speciális közegekben „áramvonalas” testek kevésbé ütköznek ellenállásba, azaz könnyebben tudnak haladni. Azon pedig el lehet gondolkodni, hogy az űr milyen közeg, és hogy ott vajon van-e közegellenállás.

Erő rejlik a nyújtásban és a feszítésben is. Ha egy rugalmas anyagot megfeszítünk, benne „erő” jön létre, amit tárolni is lehet, és aminek segítségével munkát lehet végezni. (Ezen az elven működik a csúzli vagy a számszeríj.) Megfeszített húrok sajátos hangot adnak ki, és ezen megfigyelés finomrahangolásával létrehozhatók kellemes hangokat adó eszközök, hangszerek.

A tűz hőjének is ereje van. Ez az erő egyrészt „átalakító”, „átformáló” jellegű: bizonyos hőfokok képesek bizonyos anyagokra hatni, azok állagát, állapotát megváltoztatva. Logikus feltételezés, hogy tűzelőanyagok égetésével vagy víz melegítésével keletkező hőerő, gőz megfelelő szerkezetek használatával mechanikai munkává alakítható, mellyel különféle gépek működtethetők. A hőnek másrészt felhajtóereje is van, azaz a hő képes magasba emelni és repíteni. A tűz további tulajdonsága, hogy láthatatlan (hő)kisugárzása, egyfajta „aurája” is van.

A villámlás szintén egy figyelemre méltó jelenség, hiszen olyan, mintha az ég szikrákat szórna – és az „égi szikra” erős fényt ad, világít, illetve képes meggyújtani például egy kiszáradt fát. A villámlás során elgondolkodhatunk azon, hogy hasonló a jelenség ahhoz, mint amikor idegesek, feszültek vagyunk, és úgy sül ki a bennünk felhalmozódott feszültség, hogy kiabálni kezdünk és ilyenkor a szemünk „szikrát szór”. Szikrát képes szórni a természetben a vaspirit és a kovakő (kvarc) is, amelyek segítségével tüzet lehet csiholni.

Különleges hatóereje van a természetben a lokális és a regionális kiterjedésű forgószélnek – utóbbihoz hasonló jelenség a vízben az örvény, és joggal feltételezhetjük, hogy hasonló jelenség az űrben is van (lásd „fekete lyuk"). A helyzet különlegessége, hogy a forgószél középeről hiányzik a "mozgató”, ami mozgatná maga körül a perifériát, miközben „ott kell lennie középen” valamilyen erőnek.

Ezek a nyilvánvaló, egyértelműen érzékelhető hatások. Viszont vannak láthatatlan hatások is a természetben is.

A Nap sugárzása, hasonlóan a tűz kisugárzásához, egy láthatatlan jelenség, ami hatással van a Földön az élővilágra. Az éjszakai eget hosszasan kémlelve felfigyelhetünk arra, hogy olyan a bolygók és csillagok működése, mintha valamilyen láthatatlan erő mozgatná őket, egy bizonyos pályán tartva őket – mint amikor egy zsinórra kötünk egy tárgyat, és magunk körül forgatjuk, csak éppen az égitestek esetén hiányzik a zsinór, az „összekötő kapocs”.

Ha tenger mellé kerülünk, észrevehetjük, hogy a víz szintjére valami erőteljes befolyást képes gyakorolni, a láthatatlan erő pedig pedig kiszámítható, ciklikusan ismétlődő hatást fejt ki. Tekintettel arra, hogy érzékelhetően nem a Föld „ringató” mozgása „hintáztatja” a tengerek szintjét, a Földön kívüli nagyobb égitestek hatására gyanakodhatunk.

Elgondolkodhatunk azon, hogy a kezünkbe vett, felemelt tárgyak, amiket elengedünk, miért nem maradnak a levegőben, és ha feldobjuk őket, miért nem repülnek el felfelé, és miért esnek le? Felfigyelhetünk arra is, hogy egy objektumot, pl. egy almát különböző magasságokból ejtünk le a földre, akkor a nagyobb magasságból elengedett test felgyorsul és nagyobb erővel csapódik a földbe. Ha elhajítunk különböző erővel különböző tárgyakat, azok egy bizonyos pályán, bizonyos ívben mozognak, mintha valamilyen láthatatlan erő hatna rájuk. Felfigyelhetünk arra, hogy az égitestek is, a tárgyak is egy bizonyos pályán mozognak. Felfigyelhetünk arra is, hogy a felgyorsításnak, illetve a forgatásnak is ereje van, mintha a forgatással többleterőt adnánk át a testnek.

Nagy távolságra vonuló állatok, madarak megfigyelése esetén is úgy érezhetjük, hogy ők is egy bizonyos pályán mozognak – és úgy gondolhatjuk, létezik valamilyen láthatatlan jelenség, ami segíti őket a tájékozódásban, illetve egy bizonyos pályát jelöl ki számunkra, hasonlóan a tengerekben, óceánokban tapasztalható áramlásokhoz. Elgondolkodhatunk azon is, hogy vajon a madarak a levegőben, illetve a tengeri állatok a vízben milyen láthatatlan erő felhasználásával tudnak „úszni az áramlássa"?

Láthatatlan erő megnyilvánulásával találkozunk, ha gyors tempóban felmegyünk egy hegyre vagy lejövünk onnan: dobhártyánk ilyenkor eldugul, mintha valamilyen nyomás nehezedne rá. Hasonló testünkre ható nyomást érzünk, ha víz alá merülve a mélységbe próbálunk leúszni, vagy ha valami módon a levegőbe emelkedünk egyre magasabbra.

Fellelhetők a természetben olyan anyagok, amelyek befolyást képesek gyakorolni a környezetükben bizonyos tárgyakra láthatatlan távolhatás révén, ilyen mágneses ásvány a magnetit, amely segítségével iránytű készíthető, és amelynek használata alapján rájöhetünk, hogy a Föld egy hatalmas mágnes, aminek van egy bizonyos láthatatlan erőtere, csak azt nem látjuk szabad szemmel. Felfigyelhetünk arra is a természetben, hogy ha bizonyos anyagokat, például állati szőrmét megdörzsölünk és azt a hajhoz közelítjük, akkor itt is egy láthatatlan távolhatás érvényesül: valamilyen erő képes megmozdítani, illetve „bizonyos mintába rendezni” a hajat.

Egyéb láthatatlan hatás is jelen van a természetben sugárzás formájában: az egyik ilyen sugárzás a radioaktivitás. Sugárzó anyag az uránérc – és minél magasabb a koncentrációja, annál inkább sugárzó. Ennek tanulmányozása azonban speciális feltételeket, „laboratóriumi körülményeket” igényel, hasonlóan a röntgensugárzáshoz, nem utolsó sorban azért is, mert ezek a sugárzások súlyos roncsoló hatásuk miatt az emberi szervezetre, illetve az élőlényekre, és általában az életre komoly veszélyt jelentenek. Ezeken kívül említést érdemelnek még a sugárzás vonatkozásában a fluoreszkáló és foszforeszkáló anyagok: fluoreszkálás esetén az anyag külső hatásra bocsát ki fényt, míg foszforeszkálás esetén az anyag képes külső energiát magába fogadni és az energiát alakítja át fénysugárzássá.

A természetben tehát vannak fizikai erők, amik bizonyos módon, bizonyos közegben, bizonyos hatókörben, bizonyos objektumokra bizonyos hatást fejtenek ki. A többi pedig már fizika.. A természettudomány terén munkálkodó szerzők a könyvben nem tettek említést arról, hogy „láthatatlan befolyásolás és távolbahatás” nem csak a természetben, hanem az emberi közegben is megfigyelhető. Közismert, hogy bizonyos személyek képesek másokat pszichés befolyásuk alá vonni – ilyen például a „végzet nője” / "végzet asszonya” jelensége – és az elnevezés arra utal, hogy ezzel a képességgel csúnyán vissza is lehet élni. Nem csak személyek vannak, amik erőteljes befolyást képesek gyakorolni a pszichére, hanem anyagok is – ilyen anyagok a függőséget, személyiségtorzulást okozni képes pszichoaktív szerek, e körbe sorolva a kábítószerként ismert anyagokat és az alkoholt. Ez azonban már nem fizika, hanem kémia.. és pszichológia.. és történelem..

Végül még egy személyes észrevételt említenék meg: a „végzet nője” jelensége esetén a láthatatlan vonzerő minőségi jelenség, amelynek kulcsa a „kisugárzásban” rejlik – ilyen jellegű és erejű pszichológiai befolyásolásra nem mindenki képes. A befolyásolás mértéke az egyes emberek esetén nagyon különböző. Ezzel arra szeretnék utalni, hogy e jelenség alapján nem a „tömeg”, hanem az „erő” vonz.

A témához kapcsolódó további értékeléseim:
Mlodinow: Az emberi gondolkodás története https://moly.hu/ertekelesek/3481404
Lao-ce: Tao Te King https://moly.hu/ertekelesek/3321609
Sheldrake: Hét kísérlet, amely.. https://moly.hu/ertekelesek/3055756
Kaku: A jövő fizikája https://moly.hu/ertekelesek/3079123
Szent-Györgyi: Az őrült majom https://moly.hu/ertekelesek/3305493


Stephen Hawking – Leonard Mlodinow: A nagy terv

4.241 FtLíra ·
4.500 Ft –6%
4.241 FtRégikönyvek.hu ·
4.990 Ft –15%
4.242 FtRocky ·
4.990 Ft –15%
2.000 Ft-tólMolyok eladó könyvei
Könyvtár
Stephen Hawking – Leonard Mlodinow: A nagy terv

A VILÁG EGYIK LEGNAGYOBB GONDOLKODÓJÁNAK CSAKNEM EGY ÉVTIZED UTÁN AZ ELSŐ JELENTŐS MUNKÁJA, MELYBEN ÚJ VÁLASZOKAT AD AZ ÉLET VÉGSŐ KÉRDÉSEIRE.

Mikor és hogyan kezdődött az Univerzum története? Miért vagyunk itt? Miért van ott valami a semmi helyett? Mi a valóság természete? Miért vannak a természeti törvények olyan pontosan beszabályozva, hogy éppen megengedjék a hozzánk hasonló lények létezését? És végül, a Világegyetemünkre érvényesnek látszó „nagy terv” bizonyítékot jelent-e egy jóindulatú Teremtő létezése mellett, aki mozgásba hozta a világ fejlődését – vagy a természettudomány másmilyen választ ad erre a kérdésre?
Stephen Hawking és Leonard Mlodinow legújabb könyvükben briliánsan szellemes, ugyanakkor egyszerű és közérthető nyelven mutatják be az Univerzum rejtelmeire vonatkozó, legfrissebb tudományos elképzeléseket. Elmondják, hogy a kvantumelmélet szerint a kozmosznak nem egyetlen létezése vagy történelme van, hanem az univerzum minden lehetséges történelme egyidejűleg létezik. Amikor ezt az Univerzum egészére alkalmazzuk, az elképzelés megkérdőjelezi az ok és okozat viszonyának hagyományos felfogását. A szerzők szerint az a tény, hogy a múlt nem ölt határozott formát, azt jelenti, hogy nem a történelem hoz létre bennünket, hanem mi magunk hozzuk létre a történelmet, azáltal, hogy megfigyeljük a múltat. A szerzők kifejtik, hogy mi magunk is a korai Világegyetemben fellépő kvantumfluktuációk leszármazottai vagyunk, és megmutatják, miként jelzi előre az elmélet a „multiverzum” létezését – amely elképzelés szerint a miénk csak egyike annak a rengeteg univerzumnak, amelyek mindegyikében eltérő természeti törvények uralkodtak, és amelyek mind spontán módon, a semmiből bukkantak elő.
Emellett Hawking és Mlodinow megkérdőjelezi a valóság hagyományos fogalmát, amikor felállítják a valóság „modellfüggő” elméletét mint a legjobb elméletet, amelynek felfedezésében reménykedhetünk. Végül megvizsgálják az M-elméletet mint a minket és az egész Világegyetemünket irányító törvények magyarázatát. Ez az elmélet jelenleg az egyetlen életképes jelölt arra, hogy a „mindenség elmélete” legyen. Ha sikerül bebizonyítani az elmélet helyességét, írják a szerzők, akkor ez lesz az az egyesített elmélet, amelyet már Einstein is keresett.
A nagy terv bármely más könyvnél informatívabb és provokatívabb útikalauz azon felfedezések világába, amelyek megváltoztatják világképünket, és alapjaiban fenyegetik legjobban kedvelt elképzeléseink némelyikét.