ViraMors P értékelése


>!
ViraMors P
Terry Pratchett: Csip-csap népek

Azon gondolkozom, hogy mit gondolok arról, amit gondolok. Legalábbis azt hiszem.

– És az összes szörnyeteg vissza fog térni.
– Miért?
– Mert nincs, aki megállítsa őket.
Pár pillanatra csend lett.
– Hát, én itt vagyok – jelentette ki Stefánia.

És lőn…
Sajogi Stefánia zsebre tette a varangyot és az erősen boszorkányvérű nagyanyja után maradt birkakezelési útmutató, nyakon ragadta a serpenyőt és átlépett a nyúl üregén* a kapun a Dáma birodalmába, hogy legyőzze a szörnyeket és megkeresse az öccsét. Előtte, alatta, mellett utána és nyomában a nac mac fíglik, ezek a megveszekedetten mókás aprólékok, akik mindenhol ott vannak, mindenbe belekontárkodnak és akikkel jobb nem újat húzni.
Sajogi Stefánia jött, látott… és engem meggyőzött. Tulajdonképpen a kilenc évét leszámítva kb mindenről.
Valami rejtélyes oknál fogva kicsit ódzkodtam eddig a Korongvilág ’Ifjúságiként’ számon tartott alsorozatától. Igazán nem tudom, miért, mert Pratchett nem az az író, aki ne tudott volna kb bármit úgy megírni (legalábbis önállóan vagy a megfelelő írótárssal), ami nekem ne lett volna jó, vagy még annál is jobb. Szóval ideje volt bepótolni, és milyen jól tettem.
Ez egy szeretnivaló mese a Korong egyik eldugott sarkában, birkákkal, kistestvérrel, varanggyal, boszorkánnyal szörnyekkel nagymamával, meg egy csomó aprósággal… Sir Terry – nem először – adott egy taslit a tüdérmeséknek, kicsit körbejárta az álmok, a testvéri (v)iszony és a felelősség kérdését, és újfent remekelt.
Igazából az egyetlen, amit nem tudok neki elhinni, az Stefánia 9 éve. Hiába tudom, hogy egy ekkora családban a sor vége mindent és az ellenkezőjét is idejekorán eltanulja a sor elejétől, és hajlamosak korán érni, minden metafora, tanmese és átvitt értelem ellenére… ez a gyerek tuti nem kilenc éves. Az egyebekre viszont mély átéléssel bólogattam, legyen szó az igen csak terjedelmes Sajogi családról, a kistesóról, a nagytesó létről, vagy a testvérem akkor is az ÉN testvérem, ha amúgy a hátam közepére kívánom mentalitásról.
Egyébként hiába volt Stefánia a főszereplő, szerintem ez a könyv nagyrészt mégsem róla szólt, sokkal inkább Sajogi Nagyiról és az ő örökségéről.
Szóval jó volt. Okosan szórakoztató és humorosan tanulságos. Jöhet a folytatás.

btw ez volt az első általam olvasott Korongvilág regény, ahol a Halál nem cameózott. Hacsak nem lapoztam ár, de ahhoz túl jó volt a könyv. Ez a sztorin persze nem ront, csak meglepett.

*Csak a teljesség kedvéért: volt nyúlüreg, csak ott a nac mac fíglik laknak


Terry Pratchett: Csip-csap népek

Terry Pratchett: Csip-csap népek

A kilencéves Sajogi Stefánia úgy gondolja, hogy az ő Sajogi Nagyija – a bölcs pásztorasszonyság – valószínűleg boszorkány lehetett, de Sajogi Nagyi sajnos meghalt, úgyhogy most Stefániára hárul a feladat, hogy megoldja a felmerülő problémákat, amikor furcsa dolgok kezdenek történni a környéken: egy mesebeli szörnyeteg bukkan fel a folyóban, megjelenik egy fej nélküli lovas, és ami a legkülönösebb, hirtelen elözönlik a vidéket az apró, skót szoknyás kék emberkék, a csip-csap népek, akik az új „banyát” keresik.

Ők a nac mac fíglik, akik mit sem szeretnek jobban, mint lopni, verekedni és inni.

Ekkor azonban Stefánia öccse is eltűnik, és a kislánynak szövetségre kell lépnie a csip-csap népekkel, hogy megmentsék a kisfiút a Dámától…

Hirdetés