rheinfuss értékelése


>!
rheinfuss
Brian McClellan: A birodalom bűnei

McClellan Lőpormágus-trilógiáját egyszerűen imádtam, csak szuperlatívuszokban tudok róla nyilatkozni, és az egyik kedvenc sorozatommá vált. Természetes volt, hogy folytatom a magyarul megjelent regényei olvasását, és nagy köszönet a Fumax Kiadónak, hiszen a nem túl acélos eladási számok ellenére is elhozta az új sorozatot.

Ez a kötet azonban már egy új helyszínre kalauzol el minket, amely távolról ismerős lehet, hiszen bár a korábbi kötetek a Kilenceknek nevezett birodalmakat magába foglaló földrészen játszódott, de többször is előkerült utalás szintjén Fatraszta, és jelen sorozatnyitó könyv ezen a távoli kontinensen játszódik. Főhőse (legalábbis az egyik) pedig az adrói-kez háború egyik hőse, Vlora, aki zsoldossereget irányít és próbál múltja elől menekülni. Hozzá kapcsolódik tart a főváros, Szárazpart kémhálózatának egyik tagja, akinek szerepe sokáig meglehetősen rejtélyes, de ennek feloldása annál izgalmasabbá teszi a kötetet. Az egyik legérdekesebb (és számomra kedvenc) figurája a történetnek, a helyi függetlenségi háború legendás alakja, Styke ezredes, akinek jelleme amennyire egyszerű, olyannyira izgalmasan van megírva.

Mindhárom karakter kicsit ismerős már a korábbi Lőpormágus-regényekből, kicsit mintha azon szereplők felújított változatai lennének (tábornok-kém("nyomozó")-legendás hős), de a szerzőnek mégis sikerül eredeti karaktereket alkotnia. Ennek elsősorban az az oka, hogy hagy időt arra, hogy megismerjük őket, bár számtalan fordulat, kaland és megpróbáltatás próbálja útjukat állni, mégis inkább a karakterábrázolás és a politikai háttér felvázolása tölti ki a regény paljait, az első 500 oldalon alig-alig történik akció. Vagyis McClellan azt a világot, melyet az előző trilógiában megalkotott, most tovább bővíti, lassan, több szempontból világítja meg annak mozgatórugóit, és így amikor az utolsó mintegy 100 oldalon elszabadul a pokol (és az indulatok), akkor valóban lehet izgulni a szereplőkért. Ugyankkor ez mégis inkább egy nagyon jó érzékkel felrajzolt bevezető regénynek tűnik, ahol felhelyezte a karaktereket a játéktérre,és majd csak a következő kötetekben kezdi el valószínűleg kibontani a valódi cselekményt.

Ezzel együtt egy rendkívül érdekes, színpompás, kalandos és szórakoztató bevezető kötet lett A Birodalom bűnei, mely jó szívvel ajánlható a flintock fantasy kedvelőinek, még úgy is, hogy inkább a politikai, társadalmi aspektusok dominálnak benne, és a lőporfüst csupán az utolsó nagy egységben teríti be a harctereket.


Brian McClellan: A birodalom bűnei

Brian McClellan: A birodalom bűnei

„Hiába az elsöprő túlerő – a lőpor és a vér legyőzhetetlen!”

Fatraszta nem túl nyugodt hely: bűnözők, szerencsevadászok, vakmerő telepesek és az ősidők relikviái után kutató mágusok végső állomása a vadon kapujában. Csak a kancellárasszony vasakarata és a titkos rendőrség acélos ökle tartja egyben az országot – egyelőre. Az elnyomott nép és a nagyhatalmú birodalmak szorítása egyre erősödik.

A fővárost, Szárazpartot fenyegető felkelés ellen ármánnyal és fegyverrel egyszerre lehet csak küzdeni. A feladat súlya három megbízott vállát nyomja: a simlis ügynök, Michel Bravis, egy jogtalanul elítélt, verhetetlen háborús veterán, Őrült Ben Styke és a lőpormágus zsoldostábornok Vlora Flint képezi az utolsó védvonalat a káosszal szemben.

Amikor egy ásatás során ősi, felfoghatatlan hatalmú monolitra bukkannak, a szárazparti vezetésnek rá kell döbbennie, hogy a lázongás volt a legkisebb problémája…

Egy szenzációs új trilógia nyitánya a népszerű Lőpormágus-világban!

Hirdetés