rheinfuss értékelése


>!
rheinfuss
N. K. Jemisin: A megkövült égbolt

A megtört föld-trilógia első kötete nagyon tetszett a maga rejtett társadalmi aspektusával, amit aztán a folytatása okosan épített tovább, kiegészítve az ökológiai sci-fikre jellemző gondolatokkal, mindezt nagyon szépen a történet szövetébe ágyazva. Utóbbi sci-fi oldal A megkövült égbolt című zárókötetben tovább erősödik, ahogy feltárul az olvasók előtt Rezdületlen spoiler múltja.

Ugyanakkor már Az obeliszkkapu olvasásakor is felmerült problémák jelen kötetben is megmaradtak, elsősorban a narrációval összefüggésben. Nem a szöveg minőségével vagy megszerkesztettségével volt gondom. Sőt, felmerült bennem a kérdés: lehet-e túlságosan kimódolt az írás, olyannyira, hogy a szöveg teljesen elveszíti olvasóját a feldolgozás során? Mert itt most ez történt velem, a kötet első felében sokszor unatkoztam, nem igazán volt világos, mi motiválta a szereplőket egyes cselekedeteikre vagy hogyan,milyen úton jutottak el azokhoz a gondolatokhoz, melyek tetteiket vezérelték. Mindeközben viszont láttam, hogy mennyire szépen építi fel Jemisin a történetet, mennyire pontosan tudja, hogy mit akar elmondani. Bizonyos jelenetei, dialógusai parádésak voltak, ahogy egyszerre ír egy „sima” fantasy történetet, és közben a valóságban mindennapjainkban tapasztalható problémákra is reflektál. Mégsem tudtunk egy hullámhosszra kerülni (nem hangolódtunk össze), nem éreztem közel magam a történethez. Szóval ellentmondásos a megítélése részemről.

Ugyanakkor bátran tudom ajánlani a fantasy rajongóinak, érdemes egy próbát tenni a trilógiával, mert a modern fantasztikus irodalom egyik fontos (nagy szavakat használva: programadó) kötetéről van szó, mely társadalmi-politikai-ökológiai mondanivalójával sokáig hivatkozási alap lehet a zsáner további fejlődése során.

1 hozzászólás

N. K. Jemisin: A megkövült égbolt

N. K. Jemisin: A megkövült égbolt

Hamarosan visszatér a Hold. Hogy ez az emberiség pusztulásának, vagy esetleg valami még rosszabbnak az előjele, az két nőn áll.
Essun örökölte Tízgyűrűs Alabástrom erejét. Reméli, ezzel megtalálja a lányát, Nassunt, és olyan világot teremthet, amelyben minden orogén gyermek biztonságban nőhet fel.
De Nassun számára mindez késő. Az anyja hiába válik képessé az obeliszkkapu irányítására, ő már látta a világ gonoszságát. Elfogadta, amit az anyja soha nem fog beismerni: az elromlott dolgokat nem mindig lehet helyrehozni. Az egyetlen járható út ilyenkor a teljes megsemmisítés.

Hirdetés