Voorhees értékelése


>!
Voorhees
Moskát Anita: Irha és bőr

Moskát Anita harmadik regénye tabudöntögető, elgondolkodtató és erőteljesen szembeállító lett. Ezúttal a fajok közötti megkülönböztetés a téma, amely az emberiség történetében mindig jelen volt, és véleményem szerint mindig jelen is lesz. Ezt a nem könnyű témát járja körbe a regény, lépésről lépésre fokozva a feszültséget, méghozzá úgy, hogy mindkét fél részéről merülnek fel részigazságok, de nem lehet jó lelkiismerettel dönteni egyik mellett sem.

A regény alapötlete fantasztikus, a fajzatok koncepciója eredeti ötlet. A helyszín ezúttal Magyarország, ami engem nem fogott meg annyira, mint a szerzőnő előző két regényének egzotikus hangulatú tájai. A kistarcsai gettó, ahová a fajzatokat kényszerítették, egyébként sem egy vidám hely, az események sodrában pedig még kevésbé lesz az.

A fajok közötti diszkrimináció nehéz kérdés, jelenleg is létező a társadalomban, mely a közelmúlt tömeges migrációja tükrében ma még inkább aktuális, mint eddig. Bár a nyugat európai liberális politikától hányingert kapok, az író szerencsére nem dönti el a mérleget egyik irányba sem: sem a fajzatok, sem az emberek oldalán nem tudunk egyértelműen állást foglalni. A regény központi gondolata és vonala éppen a fajzatok jogalanyiságának elismerése, a cselekmény központi szála is erre épül fel.

A Feketebárány és a nyáj szerepeltetése és leírása szerintem nagyon ütősre sikerült, Moskát Anita nagyon jól ragadta meg a fanatikus vezető jellemvonásait, a pénzt, időt és embereket (bocsánat, fajzatokat) nem kímélő magatartást, egy általa magasztosnak vélt ügy érdekében. Imádtam a Bárány monológjait, ilyenkor a teremtések nemcsak jó színben tűntek fel, hanem még erkölcsileg igazolhatónak is.

A másik oldalon August karaktere már nem sikerült ennyire jól. A nemi identitás szempontjából kifejezetten undorító, a Veronikával való kapcsolatától pedig egyenesen a hideg rázott. Engem visszataszít a fajok közötti kapcsolat, aminek az idegensége itt kifejezetten kidomborodott, hiszen Veronika és August sem értették meg igazán egymást, minden törekvésük ellenére. August személye amúgy is rendkívül dagályos volt, nem kedveltem.

A másik negatívum, ami miatt még egy fél csillagot le kellett vonnom, hogy érzésem szerint az írónő kicsit a fajzatok pozitív megítélése felé húzta a cselekményt, pedig a viselkedésük és a külsejük bennem erősen visszatetszést keltett. Még az olyan „cuki” fajzatokkal, mint Pilar sem tudtam igazán azonosulni. Ha valami még külsőleg sem emberi, joga van arra hogy embernek tekintsük? Nos, ez volt a központi kérdése a könyvnek, melyre nincs egyértelmű és mindenki által elfogadható válasz. Ebből a szempontból a befejezés nagyon jóra sikeredett.

A teremtés viszont kifejezetten izgalmas volt, bár az végül is nem derült ki, spoiler. Erről talán több szó is eshetett volna, bár így sem éreztem lezáratlannak a történetet.

Nehéz alkotás, bár politikai és társadalmi szempontból rendkívül aktuális, ezért érdemes elolvasni. Nem tudom azonban teljes szívemből ajánlani ezúttal.


Moskát Anita: Irha és bőr

Moskát Anita: Irha és bőr

Alig két évtizede állatok milliói bábozódtak be világszerte, hogy aztán félig emberré alakulva bújjanak elő. Az emberiségnek hozzá kellett szoknia, hogy többé nem a Homo sapiens az egyetlen értelmes faj, és hogy a teremtés újabb hullámai megállíthatatlanok. A fajzatok élethez való joga azóta is heves viták tárgya, és amikor Magyarországon népszavazásra kerül a kérdés, hogy az itt élő, gettókba zárt és bérmunkásként dolgoztatott fajzatokat törvényileg embereknek tekintsék-e, a fal mindkét oldalán kiélesedik a helyzet.
August, a Nemzetközi Fajzatügyi Szervezet kampánymenedzsere minden eszközt megragad, hogy a közvéleményt a fajzatok oldalára állítsa, de hamarosan ő kerül kínos vizsgálódások kereszttüzébe. Pilar, a világtól elzártan, televízió előtt felnőtt borz minden állatnak segítene, ám barátait és feladatát is rosszul választja meg. Kirill, az őzfajzat blogger a fajzatok történeteit írja meg, hogy hangot adjon az elnyomottaknak, a gettó mélyén pedig mindent elsöprő sztorira bukkan.
Moskát Anita, a Horgonyhely szerzője harmadik regényében brutálisan eredeti és kíméletlen világot tár elénk, amelyben szervesen összeolvad az állat és az ember. Ez a történet garantáltan sokáig velünk marad: bekúszik a bőrünk – vagy irhánk – alá.

Hirdetés