Ibanez MP értékelése


>!
Ibanez MP
Jane Austen: A mansfieldi kastély

Az a bajom az értékeléssel, hogy attól teszem függővé, hogy az ember lánya olvasott-e már Austent, vagy sem… Mert ha valaki már olvasta mondjuk 1-2 könyvét (köztük a Büszkeséget), akkor ez a kötet fél csillagnál többet biztosan nem kapna… ugyanazok a dolgok (lányszöktetés, házasság, szerelem, bonyodalmak, bálok, ásítozás, gonosz csábító, stb. stb.) jelennek meg benne (mondjuk ne csodálkozzunk, azért az írónő se tudott sok mindenből meríteni, csak a környezetéből ugye, amit ismert, azt írhatta meg…)… Szóval ez így sokadik olvasmányként tőle nagyon-nagyon-nagyon hosszúra sikeredett és meglehetősen vontatottá… több fejezet a színházi készülődésről más dolgokról, amelyek annyira azért nem voltak döntőek egy-egy jellem ábrázolásában…

Ráadásul Fanny állandóan gyöngélkedik, most komolyan, alig sétál egy kicsit, már le kell ülnie, hát ezek a nők akkoriban… :-D (okés, ezen se csodálkozzak, sokszor egész nap csak a pamlagon ültek, hát nem sok izmuk lehetett, meg a tüdejük se lehetett valami erős, nem csoda, hogy feszt Bath-ba jártak kúrálni magukat :-D)… Gyöngye jellem, mind kívül, mind belül, bár nagyon állhatatosnak és erkölcsösnek van bemutatva, nekem inkább olyan „tedd ahogy el van várva, ahogy a férfi megmondja” típusú nőnek tűnik, aki szépen „kiskutya” módjára tud viselkedni majd, ha egyszer valaki feleségül veszi. Ahá, megvan a jó szó: Sótlan! :-D (Szerintem a húga, Susan bizonyult volna jobb alaknak egy ilyen történetre, aki egy picit karakánabb jellem…)

Edmund meg… hát most őszintén, az utolsó tíz oldalt kivéve végig Mary-ért epekedik (akinek legalább van egy kis szín a jellemében :-D)… Aztán hipp-hopp, már nem is szeretem, amazt veszem el… A sok, elhúzott jellemábrázolás és leírások után az írónő pár oldalban úgy lerendezi a hősök további sorsát, mintha vacsorához csengettek volna neki :-D

Norrisnéra pedig a történetben ha nem borítottam rá a forró teavizes kannát vagy száz alkalommal, akkor egyszer sem… hogy senki se szólt be neki, egyszer sem, hogy senkinek se tűnt fel a rosszindulata, hát, eléggé meglepő…

Összességében: Austen-től már olvasók szerintem unni fogják nagyon, aki viszont elsőként ezt veszi kezébe, az lemarad majd a jobb kötetek élvezetéről, mert valószínűleg többet nem vesz a kezébe Austent… főleg, ha ez után az Emmát akarja elolvasni :-D Bármelyik a kettő közül garantálja a gyors elálmosodást :-D

2 hozzászólás

Jane Austen: A mansfieldi kastély

Jane Austen: A mansfieldi kastély

A Ward nővérek sorsforduló előtt állnak: Maria, Sir Thomas Bertram felesége és a mansfieldi kastély úrnője; nővére a helybeli lelkész neje; a legfiatalabb, Frances, egy nagytermészetű, de kis jövedelmű tengerésztiszt feleségeként kilenc gyermek anyja. Legnagyobb leányát, Fanny Price-t az a szerencse éri, hogy a mansfieldi kastély fényűző környezetében „szegény rokonként" nevelkedhet. Hogyan lesz a szépséges lányból sok-sok könnyes éjszaka után egy csélcsap úriember szerelme, s vajon sikerül-e annyi megpróbáltatás után végre révbe érnie? Egy újabb éles eszű Austen-hősnő, akit nem felejtünk el egykönnyen.

Hirdetés