Hanaiwa értékelése


>!
Hanaiwa
Ed McDonald: Éjszárny

Azt mondják az ember a tapasztalatokkal, idővel többé, jobbá válik, fejlődik.
Én viszont úgy tűnik jóval negyven felett kezdek ugyanaz a cinikus, világutáló seggfej lenni mint tizen és huszonéves koromban. Ezzel együtt sikerült ráébrednem hogy a grimdark újfent nekem való. Anno csak dark-nak hívtuk, vagy epic-nek, de tény hogy Howard vérgőzös karaktereitől Moorcock antihősein át ezeken nevelkedtünk, urambocsá' szocializálódtunk.
(hogy a magyar vonalat ne is említsük ahol Skandar Grauntól Fekete Kullgan-on át Sötét Mersantig szintén nem a pozitív szereplők alakították alapból sem patyolattiszta lelkünket)
Akárhogy is cimkézzék most, a jó kis dark fantasy újra divatba jött. Olyanok teszik elénk mint Lawrence, Morgan és társai, akik közé most beemelném tisztelettel McDonaldot is, mert megérdemli. Az Éjszárny ütött és ütött és durván jólesett.

4 hozzászólás

Ed McDonald: Éjszárny

Ed McDonald: Éjszárny

A széttört és szenvedő égbolt alatt terül el a Kárhozat végtelen és fertőzött sivataga, a halhatatlan Mély Királyai ellen vívott könyörtelen háború sötét mementója. A féktelen pusztítás lassan száz éve ért véget, amikor a Birodalom bevetette a Nall-gépezetet, az ismert világ leghatalmasabb fegyverét. Legyőzni azonban nem sikerült vele a királyokat, csupán kordában tartani – a mostanra romlott mágiával és vérszomjas démonokkal teli pusztaságban a halhatatlan uralkodók nagyon is éberek. Csak a megfelelő pillanatra várnak.
A fejvadász Ryhalt Galharrow jól ismeri a Kárhozatot. Amikor a hollót ábrázoló tetoválása életre kel, hogy előadja sürgető üzenetét, Galharrow az Éjszárnyakként ismert csatlósaival egy titokzatos nemesasszony keresésére indul az egyik távoli helyőrségbe. Egyikük sincs azonban felkészülve arra, amit ott találnak: a Mély Királyai nem félik többé a Nall-gépezetet, és óriási seregükkel megindulnak a Birodalom felé. Az egyetlen reményt egy rég halott varázsló öröksége jelentheti, ám az Éjszárnyak ideje fogytán van.