B_Petra értékelése


>!
B_Petra
Greg Keyes: Kriptaherceg

Számomra élvezhetőbb volt a második rész mint az első kötet, ugyanis tapasztalható némi visszafejlődés a romantikus testőrös/lovagos rész vonalon. Ez várható is volt, hiszen ha nincs karakterfejlődés akkor azért reklamál az olvasó, így, kell, fiatal szereplőink mégiscsak megedződnek kicsit, bár lényegében kevés idő telik el, de a viszontagságok szinte mindenkin rajta hagyják a nyomot.
Kedvenc lovagunk Niel sikerrel is jár meg nem is, bár nyelvtudása és helyismerete zéró, a becsülete, kötelességtudata és a küldetése mégis csak előre viszi, harcol védelmez, végre egy másik titokzatos nővel is találkozik és végül a sűrűjébe kitesz magáért.
Anne és Austra barátsága hullámvögyből hullámhegyre vándorol, majd fordítva, a titkok a vágyak és a mégis létező társadalmi külömbségek, annak dacára, hogy együtt élik át a viszontagságokat közéjük áll, talán egyiknek a szerelem jut másiknak a hatalom, mindenki eldöntheti ki jár jobban.
A tragikus események után a királyság politikai csatározások színhelye, amit szerintem nem sikerült jól elkapni, nem volt élvezetes az anyakirálynő drámája, főleg mivel nem volt elég dörzsölt, vagy akár politikailag korrekt, de még csak kezdő cselszövői szinten sem, e mellett a megmagyarázhatatlan féltékenységi rohamai engem idegesítettek.
A sokkalta sikerültebb részeket a zeneszerzőnek köszönhetjük, főleg az elején a bevezető részben, végül ő is megtette a magáét és talán ő a kötet kellemes meglepetése.
A berkész viszont mindent visz, általa kel életre a mágia, ő jár legközelebb a megfejtéshez, az ő baráti kötelékei a legigazibbak, ő a legracionálisabb, és Aspar kis csapata döbben rá, hogy az ellenséget hol is kell keresni. Itt lepődtem meg mert erre nem számítottam.
A hangulat inkább csak ott jó, ahol a régi idők rejtélyei és az ősi gonosz átkai, jelei, szörnyei a főszereplők, a jelenkort képviselők nem kötöttek le annyira.
E mellett zavart, hogy szándékosan úgy vannak beállítva a karakterek, hogy a Jók, szinte naivak, túl egyenesek, képtelenek, vagy csak alig az állóvíz felkavarására, a cselszővők, helyezkedők, törekvők, a gonoszok, az élet nem csak fekete és fehér, talán Aspar az egyetlen kivétel, aki szeretni is tud, vagy igaz barát, de a fejszével is elboldogul ha valakit jól ki kell belezni.

6 hozzászólás

Greg Keyes: Kriptaherceg

Greg Keyes: Kriptaherceg

A félelmetes Hangakirály felébredt, hogy oly szörnyetegek segítségével pusztítsa az ősi erdő fái között élő embereket, amilyenek korábban csupán a népmesék világában léteztek. Fehér Aspar, a király főberkésze lehetetlen küldetésre indul: meg kell ölnie a rémséget. Az erdőjáró azonban hamar rádöbben, hogy a Hangakirállyal kapcsolatban semmi sem az, aminek látszik.

Eközben Leoff, az ifjú zeneszerző félénk természete ellenére tanúja lesz egy kisváros pusztulásának, majd a királyi udvar cselszövései folytán Crotheny megözvegyült királynéja, Muriele segítői között találja magát. A családja életéért küzdő asszony elküldi maga mellől hűséges lovagját, Neilt, hogy megmentse legifjabb leányát. Lehetséges, hogy Anne életén múlik az egész birodalom fennmaradása. Talán a hercegnő volna a próféciákban megjósolt megmentő? Az orgyilkosok elől menekülő Anne egyre inkább úgy érzi, anyja tervei nem csupán őt sodorták életveszélyes helyzetbe, de rettenetes veszedelem fenyegeti az egész birodalmat is.

Hirdetés