kvzs P értékelése


>!
kvzs P
Moskát Anita: Irha és bőr

Kegyetlen. Ez volt a válaszom, amikor ma megkérdezték, hogy milyen volt a könyv. Kegyetlen. Nem csak a szereplőit kínozza ugyanis Anita, hanem az olvasóit is. De ez nem a felesleges, haszontalan fajta fájdalom, hanem az, ami szükséges ahhoz, hogy valami más teremtődjön.
Annyi rétege van ennek a könyvnek, annyi kérdést vet fel, annyi dologra mutat rá… Csak kavarognak a fejemben a gondolatok, és próbálok rájönni, hogy melyik réteg, melyik nézőpont volt az, ami leginkább megfogott. És nem tudom a választ, mert nem csak a jelenlegi világunk történéseire reflektál ez a könyv, hanem egyetemes, az emberiséget az öntudatra ébredése óta izgató gondolatokkal is foglalkozik.
Ki vagyok? Honnan jöttem? Hová tartozom? Miért tartozom oda? Miért mások a többiek? Mitől mások a többiek? Tényleg mások a többiek? Mi az, ami közös bennünk? Mi az, ami különböző bennünk? Mit akarok megmutatni magamról? Mit látnak mások belőlem? Meddig mondhatom valamire, hogy az én döntésem? Hogyan befolyásolok másokat? Hogyan befolyásolnak mások? Mi történik, ha hibázok? Mi számít hibának? Hogyan tudom jóvátenni?
Sorban fogalmazódnak meg bennem a kérdések, amiket a szereplők is feltehettek maguknak, amikre különböző módon próbáltak választ találni. De honnan tudjuk, hogy jó az a válasz, amit találunk?
Ez a könyv halálra rémít, és közben felszabadít. Mert megmutatja, hogy mennyire egyedül vagyunk, és azt, hogy nem vagyunk egyedül.

5 hozzászólás

Moskát Anita: Irha és bőr

Moskát Anita: Irha és bőr

Alig két évtizede állatok milliói bábozódtak be világszerte, hogy aztán félig emberré alakulva bújjanak elő. Az emberiségnek hozzá kellett szoknia, hogy többé nem a Homo sapiens az egyetlen értelmes faj, és hogy a teremtés újabb hullámai megállíthatatlanok. A fajzatok élethez való joga azóta is heves viták tárgya, és amikor Magyarországon népszavazásra kerül a kérdés, hogy az itt élő, gettókba zárt és bérmunkásként dolgoztatott fajzatokat törvényileg embereknek tekintsék-e, a fal mindkét oldalán kiélesedik a helyzet.
August, a Nemzetközi Fajzatügyi Szervezet kampánymenedzsere minden eszközt megragad, hogy a közvéleményt a fajzatok oldalára állítsa, de hamarosan ő kerül kínos vizsgálódások kereszttüzébe. Pilar, a világtól elzártan, televízió előtt felnőtt borz minden állatnak segítene, ám barátait és feladatát is rosszul választja meg. Kirill, az őzfajzat blogger a fajzatok történeteit írja meg, hogy hangot adjon az elnyomottaknak, a gettó mélyén pedig mindent elsöprő sztorira bukkan.
Moskát Anita, a Horgonyhely szerzője harmadik regényében brutálisan eredeti és kíméletlen világot tár elénk, amelyben szervesen összeolvad az állat és az ember. Ez a történet garantáltan sokáig velünk marad: bekúszik a bőrünk – vagy irhánk – alá.

Hirdetés