Sárhelyi_Erika I értékelése


>!
Sárhelyi_Erika I
Grecsó Krisztián: Pletykaanyu

Egy ideig olvastam tisztességgel, még szórakoztatott is kb. a 70. oldalig, aztán csupa olyan elbeszélés következett, ami nekem se füle, se farka, se nem vicces, se nem érdekes, konkrétan arra sarkallt, hogy továbblapozzak, nézzem a következő történetet, de egyre inkább elvesztettem az érdeklődésem. Ezek a szereplők nem kerültek közel hozzám, talán mert jómagam nem ismerem a vidéki életet, a vidéki embereket, azok gondolkodásmódját, a mindennapjaikat – egyszerűen kívül maradtam, és rendre azt kérdeztem: mi van…?! Úgyhogy ez a Grecsó-kötet nekem nem jött be. Nekem a novellával mint műfajjal szemben amúgy is elég erősek az elvárásaim, és ezek jó része számomra (!) egyszerűen élvezhetetlen volt.


Grecsó Krisztián: Pletykaanyu

Grecsó Krisztián: Pletykaanyu

Az Isten hozott szerzője ezzel a novelláskötettel robbant be a kortárs magyar prózába. Életszaga, szemtelen éleslátása áttört bizonyos gátakat, és próbára tette Grecsó Krisztián szűkebb környezetének tűréshatárát. A Pletykaanyu olyan mélységekből hoz friss híreket, ahonnan ritkán kapunk valódi tudósítást. A kötet persze jóval több annál, mint amit a pletykasajtóból, televízióból megismerhettek, és elevensége, újszerűsége nem azon múlik, hogy magukra ismertek-e az olvasók az elbeszélések hús-vérfiguráiban vagy sem. A novellákat sokkal inkább valami autentikus tudás mozgatja; Grecsó nem kutat, nem kérdez, csak figyel. Mint aki bennszülöttből lett „etnográfussá”. Ízes humora, nyers ereje valóban minden pátosztól mentes, de hogy ez árulóvá teszi-e a szerzőt, döntse el Ön. Miközben szórakozik, ítélkezhet!

Hirdetés