Tarja_Kauppinen IMP értékelése


>!
Tarja_Kauppinen IMP
Charles Bukowski: Tótumfaktum

Eddig a legjobb az írótól, a legszellemesebb, a legütősebb, a leg, igen, humorosabb, a lezárás (https://moly.hu/idezetek/1113038), na az meg egyenesen pazar. Azon tűnődöm napok óta, mit tud ez az ürge, amitől ennyire. Hát azt, hogy nem képmutat. Nem mutat képet. Illetőleg valós képet mutat. A többség – szinte mindenki, leszámítva a (jobbára őrültnek, de legalábbis fura bogárnak titulált ~1%-ot) – igyekszik jobb színben feltüntetni magát, mint amilyen valójában. Ez egy bizonyos szintig természetes dolog, a petyhüdt arcbőrt is azért sminkeljük, hogy üdébbnek hasson, az ürülékfoltos alsónadrágok és a genitáliákat támadó fertőzések meg jobbára a négy fal között maradnak, mert ha kiderülnének, oda lenne a jó hírünk, ajaj.

Ez a Chinaski viszont tesz a jó hírére, bevallottan gyakrabban vált munkahelyet, mint fehérneműt, koszos, büdös, hány, ürítkezik, vizel, maszturbál, közösül, a vécékagylóba dobja az alfele kitörlésére használt alsónadrágját, mindez nem jó, dehogyis jó, az viszont halálian egyedi vonása a fickónak, hogy mindezt ilyen nyíltan felvállalja, mert a helyében a legtöbben szép hazugságokat írnának sanyarú gyermekkorú szüzekről, akik aztán baromira megtalálják a fene nagy, megveszekedett boldogságot a kockahasú herceg karjaiban, vagy valami más ilyesmi. (A férfi szemszög miatt inkább fordítva: sanyarú sorsú, ám kockahasú hercegekről, akik megtalálják az Igaz Szerelmet egy vagy több szépséges szűz karjaiban.) Ő azonban nem árul zsákbamacskát, tessék, itt vagyok, ilyen vagyok, mondja, akinek nem tetszik, az meg bekaphatja (ezt most ki kéne csillagoznom vajon?). Nekem tetszik, mert azon túl, hogy egyenessége (még ha nem is egy az egyben önéletírás, amit művel, a lényegi pontokon alighanem fedi azért a valóságot) olyan, mint egy korty friss víz, egy sóhajtásnyi tiszta levegő, még dögös is. Ahogy a legteljesebb flegmával veszi tudomásul, amikor sokadszorra is kirúgják, amikor feltehetőleg megöl, de legalábbis életveszélyesen bántalmaz egy embert, amikor a sokadik nője is elhagyja, amikor csóró, éhezik, kirakják az albérletből, nincs kaja, nincs mód tisztálkodni, az elemi szükségletek sincsenek meg, kvázi félcsövezik, nem hagyja magát zavartatni mindettől, olyan higgadtan, szinte kívülállóként szemléli a saját életét, ami egy ilyen gyerekkor után nem is meglepő (most olvasom A kezdőt). Őrület a flegmasága, a dumája, a keresetlen lazasága, a nyersesége, a türhősége, minden.

4 hozzászólás

Charles Bukowski: Tótumfaktum

Charles Bukowski: Tótumfaktum

„Jó párszor csengettem. Végre aztán kinyílt az ajtó. A szüleim ott álltak pizsamában meg hálóköntösben. Te részeg vagy! Úgy viselkedsz, mintha megöltem volna valakit. Ez éppolyan rossz! …jaj a picsába már… Váratlanul elhánytam magam, rá az élet fáját mintázó perzsaszőnyegre. Apám elindult felém. Tudod, mit csinálunk, amikor a kutya rászarik a szőnyegre? Elkapott a tarkómnál és elkezdte lefelé nyomni a fejem. Ütöttem és lendületből ugrottam föl a padlóról. Megtántorodott, majd leült a kanapéra.”

Hirdetés