Rodwin  értékelése


>!
Rodwin 
J. R. R. Tolkien: A Gyűrűk Ura

Röviden megkerülhetetlen alapmű!
Nagy adósságom a múlt felé, hogy elolvastam ezt a gyöngyszemet. Valahogy kimaradt a fiatalkoromból, pedig a filmeket megszámlálhatatlan sokszor láttam már. A 2000-es években, mikor a mozikba került, akkor sem sokat tudtam róla. A Gyűrű Szövetségének megnézése után, baráti unszolásra elnapoltam az olvasást, mondván nagyon elnyújtott az egész.
Lehet jobb is így, mert akkor talán nem tudtam volna annyira értékelni, mint most.
Tolkien nagyon a korszaka fölé nőtt, szimplán zseniális tehetség volt. Egy ilyen világot megalkotni, mint Középfölde, és azt olyan színesen, élettel megtölteni, ahogy ő tette hatalmas írói bravúr. Itt az író fő művében is annyi utalás volt a múltra, elmúlott királyokra, királynékra, hogy az egyszeri ember egy kisebb naplót is tele tudott volna írni olvasás közben.
Ma már kutatják, tanítják az írásait, szerencsére a fiának köszönhetően és a honi kiadóknak is, hozzájuthatunk jegyzetekhez, írásokhoz, melyek mind hozzátesznek valamit az egészhez. Azt még nem tudom én mennyire leszek vevő ezekre, egyelőre a Gyűrűk Ura túl tömény volt, de nincs kizárva, hogy a jövőben vevő leszek másra is.
Mind ismerjük a történetet a Sötét Úrról, a hét gyűrűről, a szövetségről, majd annak felbomlásáról. Kétségtelen, hogy Tolkien nagyon belement a részletekbe, hosszú oldalakon keresztül képes arról írni, hogy milyen szépen nő a fű. Negatív, kritikus énem ezt is képes volt levetkőzni, és elsiklani mellette.
Egyetlen bánatom, hogy talán több erős női karakter is elfért volna Éowyn mellett. Frodó és Samu útja, szenvedése volt számomra a legérdektelenebb szál, pedig a jövő szempontjából ez volt a legfontosabb. Biztos köze lehet a filmeknek is hozzá, mert ott is hasonlóképp éreztem.
Gimli persze itt is kedvenc karakter volt, egy jó törp mindig jó a háznál. Nem ragozom tovább a szót, több száz értékeléssel a háta mögött, nem hinném, hogy én tudnék újat mondani.
A fordításról annyit, hogy parádésan zseniálisan, sokszor élmény olvasni a szavak sokszínűségét.
Mindenkinek legalább egyszer el kell olvasni, és nem csak a fantasy zsáner kedvelőinek!

>!
Európa, Budapest, 2008
1776 oldal · keménytáblás · ISBN: 9789630786461 · Fordította: Göncz Árpád, Réz Ádám, Tandori Dezső, Gálvölgyi Judit
11 hozzászólás

J. R. R. Tolkien: A Gyűrűk Ura

J. R. R. Tolkien: A Gyűrűk Ura

Vigyázat! Cselekményleírást tartalmaz.

A Gyűrűk Ura tündérmese. Mégpedig – legalábbis terjedelmét tekintve – alighanem minden idők legnagyobb tündérmeséje. Tolkien képzelete szabadon, ráérősen kalandozik a három vaskos könyvben, amikor a világ sorát még nem az ember szabta meg, hanem a jót és szépet, a gonoszat és álnokot egyaránt ember előtti lények, ősi erők képviselték. Abban az időben, amikor a mi időszámításunk előtt ki tudja, hány ezer, tízezer esztendővel a Jó kisebbségbe szorult erői szövetségre léptek, hogy a Rossz erőit legyőzzék: tündék, féltündék, az ősi Nyugatfölde erényeit őrző emberek, törpök és félszerzetek, erdőtündék fogtak össze, hogy a jó varázslat eszközével, s a nagy mágus, Gandalf vezetésével végül győzelmet arassanak, de épp e győzelem következtében elenyésszen az ő idejük, s az árnyak birodalmába áthajózva átadják a földet új urának, az ember fajnak.
Különös világ ez az emberfölötti – vagy emberalatti – lényekkel benépesített Középfölde. Anyagi valósága nincs. Baljós, fekete várai, csodás fehér tornyai, fullasztó, sűrű erdei, gyilkos hegyei, sötét mélységei gondoskodnak róla, hogy egy pillanatig ne érezzük magunkat a fogható valóság közegében. Különös, hisz ebben a mesevilágban, ahol oly ékesen virágoznak a lovagi erények, véletlenül sem találkozunk az emelkedett eszményeket hirdető kora középkori lovagvilág fonákjával, az eszmények máza alatt a könyörtelen társadalmi tagozódással, elnyomással, nyomorral, létbizonytalansággal; ebben a külsőre feudálisnak tetsző világban jó is, rossz is vele születik a szereplőkkel, ott rejlik a szívük mélyén; a könyv személytelen szereplője a morál, az pedig kiben-kiben belső parancs.

Hirdetés