Ákos_Tóth IP értékelése


>!
Ákos_Tóth IP
Rejtő Jenő (P. Howard): A szőke ciklon

Bevált recepten változtatni kár, a sikeres menüt pedig jó párszor meg lehet főzni, mire a nagyközönség beleun. Rejtő legjobban sikerült irodalmi ételkompozíciója, a „vágtázó humoros kalandregény” mindig rendelkezik egy erőteljes roadmovie jelleggel, cselekménye központi motívuma a mozgás. Menekülés, utazás, üldözés, hajózás, vonatozás, autózás, lehetőség szerint olyan sofőrrel, aki nem tud vezetni – és éppenséggel mindegy, hogy Evelyn Weston vagy Gorcsev Iván töri darabokra a kezük ügyébe kerülő Alfa Romeót, vagy légiósok menetelnek a sivatagban egyik helyőrséből a másikba, a lényeg a mozgalmasság marad. Ez átvitt értelemben jelképezi a sztori pattanásig feszített pörgését is, a töréspontok hiányát, amitől a könyvek letehetetlenekké, ugyanakkor fárasztókká is válnak. Jelentéktelenségükhöz és száz százalékban szórakoztató mivoltukhoz képest ezek a Rejtő regények kimondottan igénylik az odaadó figyelmet, emiatt rettentően rossz akár egy véget érő utazás, akár egy elénk toppanó ismerős miatt összecsukni őket – az újrakezdés fájni fog, mivel kiesünk a sztori hangulatából, lendületéből, de még a humorából is.
Ezeknek az írásoknak tipikus példánya A szőke ciklon, mely a konkrét cselekményét nem számítva tulajdonképpen teljes mértékben A tizennégy karátos autónál megismert dramaturgiát követi*: a főhős kap egy hű, minimum bogaras vagy tökkelütött kísérőt (aki a történet egy részében különálló történetszálon halad előre), egy hozzá illő társat az ellenkező nemből, meg egy autót is, amit kedvükre összetörhetnek. A szálak természetesen a Szaharában, a légió közreműködésével érnek össze, és a végső összecsapás idejére már jócskán túllépünk az expozícióban felrakott téteken – a győztes még többet nyer, és szükségszerűen viszi magával a csúcsra segítőit, a happy end kerekebb már nem is lehetne.

Mégis van egy tényező, amin A szőke ciklon kevés híján elcsúszik – Rejtő a karakteralkotásnál beleborította a sót a palacsintatésztába: Evelyn Weston tökéletes példája a férfi írók által megformált felszínes női jellemeknek, akiket legjobb esetben is két-három tulajdonsággal már teljesen körül tudunk írni. Míg Gorcsev Iván esetében a legendárium meghatározó része volt az a mágikus erő, amivel mindig vonzotta magához a bajt, és ennek biztos tudatában, lezseren viszonyult a körülötte lévő világhoz, Evelynnél ilyesmiről nem beszélhetünk. Nem humoros alkat, és hiába ő a szőke ciklon, nincs az alakjában semmiféle temperamentum, de még talpraesettség sem. Hiába győz ugyanis szinte az összes meleg helyzetben, ezek után mindig visszavedlik síros, ügyetlen, a férfiak oltalmazó védelmét igénylő leánykává. Meglepő és érdekes felfedezés, de Evelyn és Iván gyakorlatilag édestestvérek, ám az ifjú hölgy egyszerűen áldozatul esett az avítt társadalmi konvencióknak.

Mindent egybevetve viszont remek regény A szőke ciklon, afféle főpróba A tizennégy karátos autó előtt. Lényegében tud már mindent, amit – talán egy fokkal kultikusabb – utódja, de még nincs teljesen kiforrva. Még hiányzik a tetejéről egy réteg cukormáz, és a tésztája is beitta kissé a krémet – de attól még mennyei.

*Hogy pontos maradjak: A tizennégy karátos autó dramaturgiája követi A szőke ciklont, de csak a kronologikus sorrendben.

>!
Csengőkert, Debrecen, 2014
160 oldal · puhatáblás · ISBN: 9786155237812
6 hozzászólás

Rejtő Jenő (P. Howard): A szőke ciklon

Rejtő Jenő (P. Howard): A szőke ciklon

Jim Hogan, az életfogytiglanra ítélt dartmoori fegyenc végrendeletében egymillió font sterling értékű, dió nagyságú gyémántot hagyományoz Miss Emily Westonra, az ifjú londoni bölcsészhallgatóra, aki egyetlen látogatója volt börtönévei során Emilynek „csupán” meg kell találnia a tizenöt évvel korábban készült Buddha-szobrocskát, amelyben a gyémánt rejtőzik. Nem lesz nehéz, alig pár darab készült belőle, és mind itt van valahol a Földön. A végrendelet tartalmát azonban mások is megismerték…

Hirdetés