vöri P értékelése


>!
vöri P
Jim Butcher: Teliholdkór

A Teliholdkór tipikusan az az eset, amikor a második kötetre kicsit helyrerázódnak már az arányok, nem jellemzi az a fajta túlzsúfoltság, mint az előző részt, hanem végre van idő kiélvezni minden részletet. Természetesen ennek ára is van, nem juthat annyi szerephez mindenki, mert egyszerűen nem férne a könyv keretei közé – leginkább Bob aktívabb részvételét hiányoltam nagyon, illetve ezúttal csak említés szintjén szerepel a Fehér Tanács (a jelentőségük persze nem kisebb azért, mert a háttérbe szorulnak), de nem tartok tőle, hogy a jövőben később ne kapna bármelyikük majd egy másik részben újra nagyobb szerepet. Viszont cserébe végre van esély rá, hogy kiderüljön, vajon érdemes-e hosszabb távon követni a sorozatot, tetszeni fog-e, érdekes lesz-e a folytatás. A megérzésem újfent beigazolódni látszik, és azt hiszem, hamarosan lesz egy új kedvenc sorozatom.

Például mindig vannak következmények, amelyeknek súlya van. Megmutatkozik ez itt a döntésekhez, cselekedetekhez kapcsolódó következményekben, valamint áthatja a teljes mágikus valóságát is a világnak. Nincs féktelen mágiahasználat, vannak helyzetek, amikre egyszerűen nincs jó vagy éppen semmilyen megoldás, nem lehet kivarázsolni magunkat mindenből, mindennek ára van. Az akaratlan ballépések vagy a jó szándék dacára rosszul végződő eseménysorok bizony elindítják a megfelelő lavinákat, és nincs annyival letudva egy grandiózus összecsapás eredménye sem, hogy hurrá, a gonosz legyőzetett, telhetnek tovább a hétköznapok változatlan rendben… Nem szabad elfeledkezni arról sem, hogy a következmények nemcsak egyedül a főhősre, és nemcsak a természetfelettiekre hatnak, hanem az egyszerű emberekre is, és ezekkel bizony a későbbiekben együtt kell tudni élni.

Természetesen nem kell megijedni, a teliholdas éjszakák borzalmairól olvasni még mindig nagyon szórakoztató, és az önironikus humor, a Murphy és Dresden közötti szócsaták nem maradnak el a fagyos hangulatban sem, legfeljebb fanyarabbá válnak a viccek – felhőtlen nevetgélés nem is passzolna a történetbe. Aki eddig csak szemezett a sorozattal, vagy az első kötet alapján még nem biztos a dolgában, mindenképpen olvassa el a második részt is, mert szükséges ahhoz, hogy tisztább képet kaphassunk a sorozatról, és úgy vélem, sokkal könnyebb lesz dönteni arról, vajon a Dresden-akták nekünk szólnak-e. Mindenesetre ide jöhet a többi, lehetőleg minél előbb.

Bővebben: http://ekultura.hu/2018/07/25/jim-butcher-teliholdkor


Jim Butcher: Teliholdkór

Jim Butcher: Teliholdkór

Vigyázat! Cselekményleírást tartalmaz.

Vajon mi vár Harryre a Dresden-akták második kötetében? Nos, gazdagság, hatalmas lakomák és boldog magánélet nem. Az üzlet döglődik… Oké, bedöglött, és még csak nem is olyan élőhalott módon. Sehol egy megoldásra váró ügy, se mágikus, se e világi. De ahogy a mondás tartja, vigyázz, mit kívánsz.

Felbukkan egy szétroncsolt holttest, amit fognyomok borítanak, és különös tappancslenyomatok vesznek körül. Ráadásul telihold ragyog az égen. Innentől hármat találhatnak… de az első kettő nem számít.

Harryre újabb kalandok várnak, még több mágiát kell bevetnie, és persze szorítja az idő – de szerencsére mágusunkat ezúttal sem hagyja el a humora.

Bob, Uraság és Murphy hadnagy mellett új társakra talál, miközben életének rejtélyes részletei körül tovább nő a feszültség. Vajon a legújabb könyvben előkerül néhány csontváz a szekrényből?

Hirdetés