Spaceman_Spiff IP értékelése


>!
Spaceman_Spiff IP
William Shakespeare – Tom Stoppard: Hamlet / Rosencrantz és Guildenstern halott

Szín: valahol.
Két figura, ROS és GUIL, látszólag különbözőek, mégis mintha nem lennének megkülönböztethetők, pénzérmét dobál fel. Eddig mindig FEJ jött ki, amiről ROS mindig megemlékezik.

GUIL: A nagy számok törvénye, ha jól értettem, azt jelenti, hogy amennyiben elégszer dobálunk fel hat majmot, ugyanannyiszor ér földet az ülep, mint a…
ROS: Fej.

A nézők érzik, hogy itt valami nem stimmel, valami nincs rendben, és ezt a két krapek is érzi. De kötik őket a szerepek, a dráma mindenhatósága.

Tom Stoppard egy zseni, aki a modern dráma egyik esszenciális darabját alkotta meg. (Szerzői megj.: ehhez a kijelentéshez illett volna négynél több modern drámát olvasnod)
Az alapötlet fantasztikus, annak kifejtése pedig vicces és hátborzongatóan intellektuális. Két mellékfigura egy olyan világban, ami csak egy színpadi darab, két olyan szereplő, akik még csak nem is karakterek, mert amikor mellékszerepük miatt nem a színen vannak, akkor nincs sok támpontjuk a világról és saját magukról.

SZÍNÉSZ: Legjobb tudomásunk szerint semmi sem igaz. Mindent csak becsületszóra muszáj elhinnünk, és az igazság csak az, amit annak tekintünk. Ez az élet érvényes valutája. Lehet, hogy nincs mögötte fedezet, de ez nem számít, addig, amíg beváltják.

(Szerzői megj.: ez most honnan jött?)

Miközben a nézők összerakják a helyzetet (ami se nem helyszín, se nem idő, se nem cselekmény, eme anakronizmusoktól tekintsünk is el gyorsan), élvezettel figyelik, ahogy ez a két figura vergődik sorsuk szorításában, amit egy régen halott angol drámaíró szabott nekik. Nincs kihatásuk az eseményekre, de vajon próbálnak hatni egyáltalán? Vajon lehet-e itt tenni bármit? ROS és GUIL drámája jelentéktelenségükben rejlik, a néző magára ismer az élet egy apró mellékszerepében, s egzisztenciális mélységekbe tekint. Ahonnan egy bohócfej ugrik elő, mint krampusz a dobozból (szerzői megj.: ez a referencia lehet nem érthető, másikat keresni!), ezzel törve le mindenféle filozofálás szarvát. Mert nem kell túl komolyan venni az életet, hisz színész benne minden férfi és nő, és állítólag olyan dolgok is megesnek benne, amik csak a színpadon fordulnak elő.

ROS Ez te vagy?
GUIL Igen.
ROS Honnan tudod?

4 hozzászólás

William Shakespeare – Tom Stoppard: Hamlet / Rosencrantz és Guildenstern halott

William Shakespeare – Tom Stoppard: Hamlet / Rosencrantz és Guildenstern halott

Az 1601-ben keletkezett Hamlet, ha ugyan lehet Shakespeare-nél egyáltalán ilyenről beszélni, szerzőjének főműve. Értelmezéseinek, magyarázatainak száma jóval meghaladja más irodalmi műalkotásét, beleértve az olyan állandóan kommentált műveket is, mint Dante Isteni színjátéka vagy Goethe Faustja. Eltekintve a legszélsőségesebb álláspontoktól (amelyek közt olyan is akad, amely Hamletet ősgonosznak, a halál és rontás szellemének tartja, a darab pozitív főhősét pedig Claudiusban, illetve Leaartesben látja) Hamlet figurájának még alapvonásaiban sem tudnak a kutatók, kritikusok megállapodni. Ki a tettre képtelen, mélabús „szellemi ember” típusának, ki a dekadencia képviselőjének, ki forradalmárnak stb. tartja. E bonyolultság, nehezen értelmezhetőség ellenére Shakespeare talán legnépszerűbb műve: valószínűleg azért, mert többféle jelentése, vonatkozásainak, „filozófiájának” nehezen vagy sehogy se kihüvelyezhető volta ellenére mind története, mind fontosabb figurái rendkívül plasztikusak, magukkal ragadók, áttekinthetők a legnaívabb befogadó számára is. Általános, leginkább „örök emberi”, alapvető emberi viszonyulások, kapcsolatok, érzelmek állnak a mű középpontjában: a fiú-szülő viszony, az első szerelem, a pálya- és példaképválasztás, a barátság, az első szembenézés a halállal, a politikával és a társadalmi igazságtalansággal stb. Ráadásul éppen a főhős, Hamlet alakja nyert olyan megformálást a műben, amely egyszerre tekinthető példaszerűnek, azonosulásra alkalmasnak és emberi gyengeségekkel, „ellenszenves” tulajdonságokkal felruházottnak. Népszerűsége legfőbb okának napjainkban éppen azt tartják, hogy Hamlet „egy igazi mai, huszadik századi” fiatal.

Hirdetés