Szabolcs_Holló értékelése


>!
Szabolcs_Holló
Brandon Sanderson: Az Elmúlás Pántjai

Kezdetben Sanderson könnyed ujjgyakorlatként írta meg a széria első részét, de ez már a másodikkal is bőven meghaladottá vált, míg a harmadikra bátran kijelenthetjük, hogy valami nagyon nagy volumenű dolog van készülőben.
Először is Az Elmúlás Pántjai nagyszerűen van megírva, remek ütemben adagolja a fordulatokat, akciókat, lövöldözéseket, rejtélyeket, új szereplőket és helyszíneket, miközben kalandos, humoros és figyel a karakterekre. Wax mellett immáron sokkal többet szerepel Steris és Marasi, és jóllehet utóbbi eddig is jobban be lett mutatva, de most valódi jellemfejlődésen ment keresztül, eljutott valahová, ami mondjuk valamennyi karakterre igaz. Jól működnek együtt, de aki kiemelkedik, az Sterris, aki az idegesítő poggyász szerepkörből hasznos, megbecsült és roppant szórakoztató figurává vált, méltó társa Waxnek. Némi önironiával ezt maga Sterris is kimondja, nem is egyszer. A kandra továbbra is az egyik legbizarabb teremtmény, akivel találkoztam, és Wayne pont annyira fura, hogy még vicces legyen, de ne idegesítő.Az akciók élményszámba mennek, filmre kívánkozik az összes, de ami különösen kiemelkedik, az a világ fejlődése a huszadik század felé és az, ahogy beleinvesztálja a mágiát. Szerves része a vallásnak, mítoszoknak és folyamatosan visszautal a nagy trilógiára. Felbukkannak más, idegen technológiával bíró népek délről, de az igazi nagy rejtély a múltban rejlik. Ha az előző résznél Batmant hoztam hasonlatnak, most azt kell mondanom, hogy Indiana Jones kalandjaihoz húz ez a rész, kezdve a felütéstől, a múltban játszódó történetszállal, az ellenséggel, és persze a hegyekben rejlő titokzatos templommal. Sanderson ugyanakkor megmutatja az epilógusban és persze a szálak lezárásánál, hogy monumentális sztorija van és van mondanivalója valamennyi világáról, A mágia kezelése, megmagyarázása továbbra is zseniális, öröm olvasni róla minden beszélgetést.
Régóta mondom, hogy Sanderson valami elképesztő tehetség, korunk nagy fantasy-írója, képes újat mondani az epikus fantasy-ban, illetve a fantasy-ban úgy, hogy nem megy át grimdark irányba, ami manapság szerintem éppannyira elhasznált, mint a Tolkien-i hagyomány a 80-as években.


Brandon Sanderson: Az Elmúlás Pántjai

Brandon Sanderson: Az Elmúlás Pántjai

Vigyázat! Cselekményleírást tartalmaz.

Háromszáz évvel a Ködszerzet-trilógia után Scadrial a modern kor küszöbén áll – vasútvonalak egészítik ki a csatornákat, elektromos világítás ad fényt az utcákon és a vagyonosok otthonaiban, az első acélvázas felhőkarcolók pedig egymással versenyezve törnek az ég felé.
Az Elmúlás Pántjai az Uralkodó legendás fémelméi; a történetek szerint az Uralkodó hatalmával ruházzák fel viselőjüket. Létezésükben csupán maroknyian hisznek. Egy napon aztán egy kandra kutató tér vissza Elendelbe, és az általa készített képek mintha a Pántokat ábrázolnák, valamint szövegeket egy olyan nyelven, amelyet senki sem ismer. Waxillium Ladrian feladata, hogy délre utazzon Új-Seran városába és nyomozni kezdjen a titokzatos felfedezéssel kapcsolatban. Az úton azonban olyan információk birtokába jut, amelyek nagybátyja, Edwarn, és a Pakli nevű rejtélyes szervezet valódi céljaira vethetnek fényt…

Hirdetés