Szabolcs_Holló értékelése


>!
Szabolcs_Holló
Andrzej Sapkowski: Viharidő

Talán nem kellett volna ilyen hamar olvasnom a Vaják saga után ezt a kötetet, ami egyfajta jutalomjáték mind az író, mind Geralt számára. Kezdődik egy pár kard eltűnésével, ami persze nem minden fordulat nélküli, de alapvetően egy lineáris vonalvezetésű sztoival van dolgunk ahol Geralt újabb ás újabb encounterekbe botlik, avagy újabb mellékküldetéseket old meg. Persze szenzációs a hangulat, kiválóak a csataleírások és kellemes a humora, de azt kell mondanom nem éri el a saga színvonalát. Mondjuk sok író egy ilyen színvonalú könyvet tesz le az asztalra, mint fő műve, úgyhogy nagyszerű olvasmány.
Kissé nosztalgia jellegű az egész, és bár szerepel benne Kökörcsin, és Yennefer,nagyon nem kapcsolódik a fő száéhoz, inkább olyan, mintha Sapkowski megírta volna a saját Geralt alternatív történetét a videójáték alapján, vagy inkább annak hatására. Engem most kissé zavartak az olyan anakronisztikus dolgok, mint az ügyész, meg kirendelt védő egy középkori világban, de ez legyen az én személyes problémám:)
Geralt figurája azonban nagyon élő és kedvelhető e könyv alapján, finom utalásokkal a Saga befejezésére és egy soha meg nem történt(?) jutalomjáték mindannyiunk kedvenc vajákjának. Tetszett ugyanakkor, hogy visszacsempészte regény formájában az első két könyv novellafüzéreinek hangulatát és felépítését. Mindenképpen érdemes elolvasni, de csak a Vaják sorozat után.


Andrzej Sapkowski: Viharidő

Andrzej Sapkowski: Viharidő

Vigyázat! Cselekményleírást tartalmaz.

Minden bonyodalom azzal kezdődik, hogy Ríviai Geralt kardjainak rejtélyes módon lába kél. Ezt követi egy démonidéző rejtélye, egy furcsa hajóút és egy meglehetősen fordulatos királyi esküvő. A régi barát, Kökörcsin szokás szerint most is Geralt „segítségére siet”, akár akarja a vaják, akár nem. Felbukkan egy varázslónő is, aki megpróbálja irányítani Geraltot, szokás szerint. És ismét akadnak olyanok, akik a vaják útjába állnak, szokás szerint.

Ez a kötet Sapkowski utolsó regénye a Vaják-világban, és a sagához csak könnyű szállal kapcsolódik, de a szerző nem okoz csalódást: ismét egyszerre szembesülünk népek sorsával és az egyes ember drámájával, de mindezt ismét olyan gazdag képzeletvilággal ötvözve és olyan humorral tálalva, ami letehetetlenné teszi a kötetet. Szokás szerint.

Hirdetés