Gaura_Ágnes IP értékelése


>!
Gaura_Ágnes IP
Rusvai Mónika: Tündöklő

Rusvai Mónika Tündöklője klasszikus fantasynak álcázza magát, de nem teng túl benne a mágia: ha jobban belegondolunk, az egyetlen igazán klasszikus fantasy elem benne a sárkány (no de az sem egy hagyományos típus). A szövegen erősen érvényesül Tolkien, valamint a próféciák köré épülő fantasyk hatása – ugyanakkor a szöveg épp ott válik izgalmassá, ahol letér ezen előképek jól bejárt ösvényeiről. Egyrészt a középpontban egyáltalán nem egy gonosz kontra jó összecsapás szerepel; prófécia helyett pedig itt az átkok kapnak szerepet, és a regény jó ideig azt sugallja, hogy mind az átkok, mind az egyéb „fantasztikus” hiedelmek talán csak a babonaság alapkövei, de szerencsére ennél sokkal többről van szó. Ám ha az átkok valósak, akkor egyértelmű, hogy az egyik fő kérdés az, hogy lehetséges-e, s ha igen, mi módon megfordítani saját sorsunkat – vagy adott esetben egy egész birodalom sorsát.

A sorsfordítás fantasy toposz, de ami számomra különlegessé tette ezt a fókuszt az az, ahogyan a szerző összefűzte ezt a művészetek felé fordulás fontosságával. Két női karakter – Rien és Idana – is kiemelkedik ezen a téren, és miközben egyre közeledik a fenyegetés, a teljes széthullás veszélye, azt látjuk, hogy megoldást talán épp a művészet útján talál a karakter és olvasó: a vizuális művészet, a rajzok számos információt adnak és tárolnak ahhoz, hogy érthetőbbé váljék a fenyegetettség; a színházi előadás, vagyis a mesélés és újramesélés pedig olyan módszer, amellyel mindig (újra)értelmezzük kapcsolatunkat a valósággal, és ezáltal jobban megérthetjük a világot és formálhatjuk vele a közösség világképét és világhoz fűződő viszonyát is. Talán nem nagy boszorkányság meglátni Rienben és Idanában Rusvai Mónika művészi alteregóit, a mesélőt és a rajzolót – az előbbi szerintem nem igényel különösebb kifejtést, a másodikról pedig mindenki meggyőződhet, ha belelapoz a könyvbe, mert a kezdő belső illusztrációt, valamint fejezetkezdő rajzokat maga a szerző készítette. Egyébként ha van boszorkányság ebben a regényben, akkor az a kimondott szó ereje, vagyis a történetmondáshoz/művészethez kapcsolódik – és ennek tükrében szerintem igen elgondolkodtató, hogy az „ellenvarázslat” spoiler nem más, mint egyfajta tudomány spoiler, mely a regényben szintén inkább művészetként, semmint tudományként olvasandó.

A színházi, és az azon túl megjelenő újraértelmezés motívum az, ami folyamatosan emlékezteti az olvasót arra, hogy ez a regény nem eszképista fantasy, hanem olyan szöveg, amely nagyon is képes reflektálni mindennapjaink valóságára egy tőlünk oly idegen világon keresztül is. Mi történik – kérdezi a regény –, ha nem leszünk képesek megújulni, és hagyjuk, hogy ránk telepedjen a kártékony múlt, illetve a múltba nézés minden súlya? Mivel a fantasy egyik nagy előnye, hogy képes testet adni annak is, ami a mi életünkben elméleti kérdésfelvetésként bukkan fel, a válasz igen látványos: megszívjuk, mert nem sok esélyünk lesz a sárkánnyal szemben, ugyebár…

A sárkány „klasszikus” szörny, mely megtestesíti félelmeinket. Ezek a félelmek az adott kontextusban a múlthoz való viszonyunkhoz kapcsolódnak, és nem véletlen, hogy hírnökei a torzulásból létrejött kisebb szörnyek, a sárkánykígyók, melyek mintegy metaforikusan utalnak arra torzulásra, amely az emberek jellemében is fellelhető egy idő után, ha nem teszi rendbe magában mindazt, ami a múlthoz negatívan köti. A sárkány ugyanakkor a magyar néphagyomány fontos szereplője is egyben, mégpedig nem az egyetlen ilyen motívum a regényben. spoiler Örömmel látom, hogy a magyar folklór fantasy palettája tovább szélesedik ezzel az új regénnyel – nekem ez szívügyem spoiler, és szerencsémnek tartom, hogy egy ilyen regény szerzőjét volt alkalmam mentorálni akkor, amikor ez a regény még csak alakulóban volt. spoiler

Ez egy első regény – vagy ahogy a köszönetnyilvánításában szerepel: „tanulóregény”; a végeredmény pedig hűen tanúsítja, hogy a szerzőnek sikerült mostanra sok mindent megtanulnia az írásról: végig igényesen, szépen fogalmazott szöveget olvashatunk, amely különösen a természethez kapcsolódó jelenetekben válik igazán élővé – látszik, hogy a szerzője otthonosan mozog az erdős területeken, és nem csak virtuálisan szokott a sűrű fák közt barangolni. Sétáljatok ti is vele, és a csillagok áldása kísérje lépteitek!


Rusvai Mónika: Tündöklő

Rusvai Mónika: Tündöklő

Húsz éve az utolsó szigetkirályságot elpusztította a vihar képében érkezett Sárkány. A tengerik népe az addig tiltott, ősvadonnal borított szárazföldre menekült, hogy ott építsen fel új birodalmat.
Erthol, a fiatal lovász, aki sosem ismerte a régi világot, a titokzatos Viharhozó nyomába eredve akaratlanul is részese lesz egy átkoktól sötét és féligazságokból összeálló legendának, amely hamarosan nemcsak az ő sorsát, de egész országáét is a pusztulás peremére sodorja. A válaszok a múltban rejlenek – de gyökerek híján ki tudná megmondani, mi igaz a babonákból és mi nem? A Sárkány előhírnökei, a sárkánykígyók pedig már az új világban is megjelennek, hogy beteljesítsék a régi birodalomban kimondott átkokat.
A Tündöklő egyszerre emberközeli és hősregéket idéző történet, amelynek világában, ha a természetfelettit szólítja az ember, a válaszban nincs köszönet.

Hirdetés