Molymacska P értékelése


>!
Molymacska P
Gaston Leroux – Varga Tomi: Az Operaház Fantomja

Nagyon szeretem az Operaház fantomja című alkotást, és csak azért nem mondom, hogy könyvet, mert eddig minden feldolgozását láttam. Olvastam könyvben, láttam színdarabban (többször is), láttam filmen, és most olvastam képregényben is. És mindegyik változat ha nem is gyökeresen, de nagyon más volt, mint az előzőek, hiszen mást akartak átadni a közönségnek: a színdarabok egy szerelmes és fájdalmas történetet, hiszen akkor jó a darab, ha a nézők szíve is belesajdul. A film a jó színészekkel és a látványvilággal a történetet akarták közelebb hozni, míg a képregény visszatér a könyvhöz, és a Fantomból egy még nagyobb szörnyet csinál, ahogyan a többi emberből is. Ez pedig nem mindenhol volt jó szerintem.
Le kell szögezni, a rajzolás zseniális, egyszerűen elképesztő az a részletesség, amikor egy képben akár órákig is el tudsz merülni, és csak csodálod azt a gyönyörűséget, amit nem tudsz igazán elérni. Nagyon tetszett a különböző megvalósítás is a a fő történetszál és a visszaemlékezéseknél, nagyon jól eltalálta, különleges élmény volt így olvasni. De a vége átcsapott valami undorítóba (pozitívan értve). Nem csak a Fantom miatt, aki szerencsétlen, és tényleg rondára sikerült (persze a könyvben is ilyen lehetett, de közben nem tudtam mégis pozitívan gondolni rá) hanem minden szereplő csapzott, véres, szörnyű valója miatt sem. Mert a végére mindenki meggyötört a történet, mindenki elfáradt benne. Ellenben mégis nagyon szépen mutatja azt az ellentétet, a fenti gyönyörű, csillogó világot, és a lenti borzalmas, mindenkire rossz hatást gyakorolt lentit. Így természetesen a rajzolás is érthető, nekem mégis inkább a fenti világ csillogása tetszett.
A képregénynek a legnagyobb hátránya viszont az, hogy magánkiadásban készült. Ez azért probléma, mert így rajzoló fizetett mindent, és mert nem akart anyagilag csődben menni, némely szempontból silány kiadásban hozta ki a képregényt. Az egyik, hogy nem keménykötésű, ami egy ilyen szintű illusztrációhoz, és egy ilyen szintű történethez járt volna. Tudom, hogy drágább, de mégis nagyon rossz volt a puha kötésű képregényt a kezemben tartani, kicsit elveszett benne az a méltóság, amit a képregény át akar adni. A másik probléma pedig a fedlappal volt. Be kell valljam, a Képregénykönyvtárban olvastam el a kötetet, és biztos vagyok benne, hogy nincs egy hónapja bent (mert egy hónapja voltam bent, és nem volt ott a képregény), de a fedlap már szépen kezd felhólyagosodni, és jönni le a felső réteg róla. (ez azt is jelenti, hogy nem csak egy ember olvasta ott, amin pozitívum is). Ez viszont azt is jelenti, hogy a puha kötés miatt sérülékenyebb, ha valaki nem tartja mindentől elzártan, hamar saláta lehet belőle :(
Minden negatívum ellenére zseniális volt a képregény, és mondhatom azt, hogy valószínűleg sok díjat fog még nyerni. Egyszerűen azért, mert az egyik nagyon ígéretes, képregényrajzoló munkáját láthatjuk. Szeretnék hasonló szépségű, és igényességű könyveket képregényeket olvasni, és hogy tényleg csak ennyi problémám legyen a képregénnyel.


Gaston Leroux – Varga Tomi: Az Operaház Fantomja

Gaston Leroux – Varga Tomi: Az Operaház Fantomja

A párizsi operaház kísértetének legendája és Christine Daaé, a fiatal és tehetséges énekesnő hirtelen eltűnésének rejtélye 1910 óta foglalkoztatja az olvasókat világszerte. A klasszikus történet teljes terjedelmében, 120 oldalas képregény formájában elevenedik meg újra, Gaston Leroux regényének hű feldolgozásában, Varga Tomi forgatókönyvén és rajzain keresztül. A képregény 2018-ban elnyerte az ArtHungry Díjat.

Hirdetés