Molymacska P értékelése


>!
Molymacska P
H. P. Lovecraft: Onnan túlról

Azt hiszem, kijelenthetem, hogy évek óta itthon is tombol a Lovecraft mánia, eleddig viszont csak online olvastam novellákat (hogy megértsem a dolgokat) de valahogy sosem folyamodtam arra, hogy egy EGÉSZ KÖTETET kiolvassak. Eddig. Mert a Helikon kiadta ezt a gyönyörű zsebkönyvet, és már volt motivációm arra, hogy belekezdjek egy kötetbe is.
A Helikon-os kiadásról tudni kell, hogy a borítója gyönyörű. Én imádom, szerintem egyre jobb borítókat hoznak ki, isteniek de tényleg. Ellenben nagyon sajnálom, hogy az áruk 1.000 Ft-ról felugrott 1.500 Ft-ra, így számomra (részben) odaveszett az olcsó könyves érzése (míg a kiadása eléggé olcsó könyves).
A kötetben Lovecraft kezdőknek csomag tartalmazza azokat a novellákat, amelyek legjobban megtestesítik Lovecraft stílusát, de közben elég változatosak is az új belépőknek. Számomra legalábbis ez csapódott le, minél változatosabb próbált lenni, hogy igazán áthozza egy jó novelláskötet érzését. És ez sikerült is.
Ellenben nekem mégsem tetszett igazán (pedig isten bizony, annyira akartam szeretni)
Talán a kor előrehaladottsága miatt, hiszen a mi ingerküszöbünk magasabb, mint Lovecraft idejében volt. Sőt, mi már szinte minden nap olvashatunk zombis könyvet, miközben akkoriban ez még csak kialakulóban volt (Lovecraft által is) . Emiatt sok történetben értettem, mi volt a félelmetes, de nem éreztem, hogy az lenne. Inkább éreztem azt, hogy megemelem előtte a kalapomat egy húzás miatt, vagy azt, hogy mint író jó, de csalódott voltam, mert a novellák sokszor semmi érzelmi hatást nem váltottak ki belőlem.
A másik érdekesség, hogy Lovecrafti szövegek szépek voltak, de valamiért nagyon réginek éreztem. Nem szépirodalmian réginek, hanem inkább olyan idejétmúltnak.Érdekes, hogy Poe-t is olvasok, de ott ez nem érződik ennyire, pedig a kor nagyjából ugyanaz spoiler.
A novellákról pedig az alábbiakban írnék részletesen:

A patkányok a falban Ezt a novellát réges-régen olvastam Neil Gaiman Farkasok a falban története miatt. Nagyon nem emlékeztem rá, csak arra, hogy nehezen indul be, és hát első novellaként a kötetet elején tényleg ezt érzi az ember. nehezen indul be. De közben meg a vége erős, az alapozás sikeres volt, a túlvilági lény leírása kissé hátborzongató.
Hatalmas pozitívuma a macska. Macskák nélkül biztosan nem lenne ilyen jó a novella (főleg hogy a kedvenc macska neve Nigger)

Randolph Carter vallomása Nagyon jó novella. Egyrészt azért, mert a narratíva is érdekes, amiatt, hogy a kapitányságon meséli a történetet, egy különös ízt ad neki a személyes érzéseken túl is. Másrészt pedig az egész tud annyira félelmetes lenni, mert megfoghatatlan az egész. Információ hiányában az egész annyira ködös, ilyenkor pedig beindul a fantáziánk: ez pedig sokszor félelmetesebb, mint bármi más a világon.

Pickman modellje Művészet emberek, művészet! Szóval van egy történet, ahol van egy festő, aki a túlvilági lényeket fest le. Nem olyan különleges, olyan meh történet, de közben ahogy a művészetről, az alkotásról (és így szabadabban értelmezve az írásról is) beszél, az valami zseniális. Ahogyan a festészetet leírja, azok a pontos szavak, ahogyan előttünk láthatóak a festmények, a gyönyörűen mocskos festmények, egyszerűen zseniális volt.

A kriptában Temető, este, para. Jah hát jah. Itt igazából nem az elbeszélésmód volt a félelmetes, hanem hogy (akkor még) kliséhegyeket rakott egymásra, majd a végén egy orbitális csattanóval zárta le a novellát. A csattanó tényleg fejbe vert, a novella jól csúszott így este. spoiler

Erich Zann muzsikája Volt festészet, lőn zene is. Nagyon erős volt ahogy a zenét megelevenítette, volt olyan erős, mint a festmények leírása és ahogyan átveszik az uralmat a férfi felett különösen jól sikerült. Félelmetes, de nem maga a történet miatt, hanem a zeneiség, és a túlvilág lények kapcsolódása miatt. (amúgy a hang, ahogy észrevettem visszatérő motívum, ahogyan a szó, és annak hatalma is)

A kívülálló ZSENIÁLIS! Erről a novelláról nagyon nehéz beszélni, hiszen pont a (számomra teljesen nyilvánvaló) csavar volt benne a zseniális. spoiler Borzalmasan jó volt a felvezetés is, és maga az elgondolás, hiszen spoiler Szeretnék én még hasonló novellákat olvasni.

Onnan túlról szintén egy erős novella, ahol az érzékszervek feljavításával, és új érzékszervek születésével láthatja a főszereplő azt, ami láthatatlan. Érdekes volt az a fajta misztikum, amit megmutatott, mind az emberre, mind a világra nézve. Nagyon tettszett (lehet hogy már kezdek ráhangolódni a stílusra?)

Hüpnosz Már hiányoltam azt a novellát, ami, mint jó szépirodalmi novella, visszatekint az antik korra. És lőn megkaptam (minden kívánságom így teljesüljön). Nagyon tetszett ez a novella is, hiszen tudtomon kívül ennek egy feldolgozását már olvastam manga formátumban, és az volt az első igazán kemény horror, ami ki tudott zökkenteni a komfortzónámból. Így, az eredetit olvasva pedig megint átérezhettem azt a hátborzongató érzést, amit minden novellánál szeretnék érezni.

A kép a házban Szintén művészet, de már közelebb az íráshoz, hiszen könyvben szerepeltek azok a különleges képek. A két szereplő ellentétessége volt számomra az érdekes, nem pedig maga a félelemfaktor (bár ha úgy nézzük, ez is az).

A kutya Amikor olvastam, folyton a Harry Potter jutott az eszembe. Egyszerűen ez a toposz túl sok helyen jelent már meg, és nem hogy félelmet nem éreztem, de folyton arra gondoltam, mikor lesz vége (de hamar lett happy end szóval nem panaszkodom túlzottan).

Álmok a Boszorkányházban Jó hosszú novella, amely nagyon ciklikus volt (egyrészről nem szeretem ha valami ennyire ciklikus, másrészről értettem a szerző célját vele). Erős novella volt, de a vége nem ütött olyan erőst pont azért, mert túl sokáig készülgettünk rá. A lezárás is hosszadalmasabb volt, kicsit furcsán hosszú a csattanó után. Ellenben a másik oldal szereplőit egészen korrektül megismerhetjük.

Ebből is látszik, hogy Lovecraft számomra nem jött be. Sajnálom, tényleg, mert szeretni akartam, de valahogy annyira… nem. Ellenben megértem, miért ez a nagy Lovecraft mániát, hiszen nagyon sok mindenben a korához mérten zseniális volt, az ötletei nem rosszak, sokan pedig ezt elevenítik meg a saját könyveikben/novelláikban. Lovecrafttal még az ismerkedést nem fejeztük be, de valószínűleg kapcsolatunk sosem lesz olyan mosolygós, mint Poe-val.


H. P. Lovecraft: Onnan túlról

H. P. Lovecraft: Onnan túlról

Howard Phillips Lovecraft (1890‒1937) a nagy elődök (elsősorban Edgar Allan Poe és Ambrose Bierce) nyomdokain haladva összetéveszthetetlen stílust, hovatovább mítoszt teremtett – a „kozmikus rettenet” irodalmát, melyben az emberi élet iránt totálisan közömbös természetfeletti erők felbukkanása egész modern civilizációnk-történelmünk létjogosultságát kérdőjelezi meg.

Lovecraft életműve az egyedülálló rémtörténetek kimeríthetetlen bőségszaruja: számottevő hatással volt napjaink legnépszerűbb fantasy-horror szerzőire (Clive Barkertől Neil Gaimanen át egészen Stephen Kingig), világszerte kultikus rajongással övezett műveit évről évre filmek, képregények, valamint video- és társasjátékok légiója dolgozza fel.

Válogatásunk Lovecraft tizenegy rövidebb-hosszabb elbeszélését idézi meg; az angolszász horrorirodalom mára megkerülhetetlen klasszikusainak számító történeteket, valamint a szerző néhány kevésbé ismert, ám nem kevésbé vérfagyasztó és elgondolkodtató írását.

Hirdetés