bartok_brigitta P értékelése


>!
bartok_brigitta P
Michael J. Sullivan: A rózsa és tövise

Emlékszem, hogy annak idején, amikor a Trónbitorlók a kezembe került, mennyire bizalmatlan voltam Michael J. Sullivannal szemben, és mennyire nehezen hagytam magam meggyőzni a Riyriát illetően. Most ott tartok, hogy a fent említett úriember az egyik kedvenc alkotóm, miközben a két főhőse felkerült annak a listának az elejére, ahol a kedvenc szereplőimet jegyzem. Ritkán mondok ilyet, de ha valóban létezik olyan, hogy valaki beleszeret egy könyv szereplőibe, akkor én egyértelműen belevesztem a Riyria mindkét tagjába, és nem is szégyellem, hogy ez így történt.
Alig vártam, hogy elkezdhessem olvasni A rózsa és tövisét, mert tudtam, hogy képes lesz akkor is lehengerelni, hogy kívülről fújom az eredeti sorozatot. Már A Koronatorony is tetszett, hiszen azzal, hogy nem régi ismerősként tárta elénk Royce és Hadrian párosát, egyfajta újdonságot csempészett a kapcsolatukba. Tetszik, hogy végig követhetem, hogyan lett egy tolvajból és egy zsoldosból a RIYRIA, és hogy hogyan csiszolódtak bizalmatlan társakból valódi barátokká, bajtársakká. Ez a kötet egy évvel később veszi fel a fonalat, mint az előző, így már a fiúk már kezdik kiismerni egymást, mégsem lehetne egyértelműen barátnak nevezni őket, de már közel járnak hozzá.
A rózsa és tövise egyértelműen a Trónbitorlók előzménye, hiszen itt már kirajzolódik a feszültség a melengári politikában, és elkezdődnek azok az összeesküvések, amelyek az anyasorozatban teljesednek ki. Imádtam párhuzamot vonni a már ismert történet, és az újonnan felfedezett szálak közé, és kellemes nosztalgikus mosollyal vettem tudomásul, hogy mennyi minden vár még a hőseinkre.
Érdekes volt, hogy gyermekként láthattuk újra Aristát, Alrikot, a Pickering fiúkat és Hilfredet. Eddig is nagyon kedveltem ezeket a karaktereket, de most, hogy feltárultak a múltbéli események, és megismertük a történet egy újabb szeletét – amiről eddig csak érintőlegesen esett szó – valahogy még közelebbinek érzem őket. Rájöttem, hogy az író komolyan dolgozott a szereplői hátterén. Kellemes újdonságot jelentett számomra Albert, akiről végre kiderült, hogyan sikerült kapcsolatba kerülnie a fiainkkal. Azt hiszem, hogy egyik oldalról sem sikerült veszteségesre ez az üzlet.
A regény stílusa továbbra is megőrzi a sorozat gördülékenységét, és a humort, amely igazán egyedivé teszi ezeket a könyveket. Minden oldalra jut valami poén, amin az olvasó egy jóízűt rötyöghet, vagy felháborodhat. Meglepő gyorsasággal sikerült átrágnom magam a könyv lapjain, és az utolsó oldalhoz érve csalódottan vettem tudomásul, hogy nincs tovább. Miért nincs?
A regénynek sikerült elérnie, hogy fontolgatni kezdjem a sorozat újraolvasását, pedig nem is olyan régen fejeztem be. Mindig öröm visszatérni a Riyriához, és reménykedem benne, hogy nem kell sokáig várni a következő kötetre. Újabb Sullivan regény került a kedvencek közé. Köszönöm, hogy olvashattam!


Michael J. Sullivan: A rózsa és tövise

Michael J. Sullivan: A rózsa és tövise

EGY KEGYETLENÜL HELYBENHAGYOTT JÓBARÁT.
KÉT, VÁLASZOKAT KERESŐ TOLVAJ.
MEGSZÜLETIK A RIYRIA.

Royce Melborn több mint egy éven át próbálta elfelejteni Gwen DeLancy-t, aki őt és társát, Hadrian Blackwatert, a biztos haláltól mentette meg. Mivel a tolvajnak nem sikerült kivernie a fejéből a nőt, Hadriannel visszatér Medfordba, de ezúttal megdöbbentő fogadtatásban van részük – Gwen látni sem akarja őket. Feltett szándékuk kideríteni, hogy mi a rejtélyes visszautasítás oka. Eközben az udvarban titkos összeesküvés van készülőben a királyi család ellen, amelynek csak két vétlenül belekeveredett kisember állhat az útjába. Az események megállíthatatlanul száguldanak a drámai végkifejlett felé, amely valamennyiüktől nagy árat követel.

A Ryiria – A kezdetek a nagy sikerű fantasysorozat, a Riyria-krónikák előzménytörténetét meséli el.

Hirdetés