Ibanez MP értékelése


>!
Ibanez MP
Bombera Krisztina: Felhőkarcolat – New York 2001.09.11

Aki a szeptember 11-ei eseményekre készül, az csalódni fog, a könyv java inkább azt tartalmazza, milyen hatással volt a városra – s voltaképpen az országra is – a felhőkarcolókat ért támadás. Nekem tetszett a könyv, mert gördülékeny, sok-sok apró szemelvényből áll, nem (csak) magára a tragédiára, hanem a mögöttes sorsokra is fényt vetít.

„A 11-e reggeli késéseknek már legendájuk van. Például a kisgyerekesek közül sokan nem voltak a helyükön reggel kilenckor: ez volt az első nap az iskolában, ami a szülőknek mindig macerás. Hányan menekülhettek meg az iskolakezdés miatt!”

Persze a könyv magával azzal a nappal indít, melyen megtörtént a „lehetetlen”. Mivel azonban Bombera Krisztina nem tartózkodott közvetlen a helyszínen, ezért inkább az órákkal későbbi benyomásoktól indítja a tudósítást. Bár az emberek nagy részét a 11-i események kötik le legjobban (van min szörnyülködni), Krisztina könyvéből végigkövethetjük, hogy mi volt azután… hónapokig tartó lezárások, félelmek a metró megállása miatt, törmelékeltakarítás, por, a belőlük adódó betegségek, a közben megjelenő lépfene fertőzöttség miatti félelem, az állásukat, lakhelyüket, szeretteiket elvesztő emberek sokasága, a háborúra készülődés és a békéért tüntetők mozzanatai…

„Valószínűleg nincs alapja, de a városban most sokan mondják, hogy több kelet-európait vagy ázsiait mentett meg a menekülésre biztató belső kénszer, szemben a rendben és az utasításokban vakon bízó amerikaiakkal. Egy megnyugtató hangosbemondó utasítására nem fordul vissza olyan, akinek a vérében van, hogy a vezetők bármikor tévedhetnek vagy hazudhatnak, és akit a történelme arra emlékeztet: ahol egy ház ég, ott több is fog.”

A könyv sorai között szinte elbújnak a megrázó kis történetek. Szerencsésen túlélők, az áldozatok rokonainak (főleg tűzoltóknak) büszkesége, a sokszor kilátástalannak tűnő jövő..

„Legalább ezerötszáz gyerek – a legtöbben tizenkét évesen is fiatalabbak – maradt árván vagy félárván a Cantor Fitzgerald kötvényforgalmazó cégnél. Az északi torony legfelő öt emeltét elfoglaló vállalat szinte teljes gárdáját, 657 munkatársat veszített el, és a cég csődbement.”

„A magukra maradtak közül sokan súlyos anyagi gondokkal is küzdenek, el kellett adniuk az otthonukat, és olcsóbb városrészbe kellett költözniük. Egyre többen veszítik el az állásukat is. … "Másodlagos áldozatok”-nak hívják azokat az embereket, akik nem minősülnek a támadás „direkt érintettjeinek”, tehát, bár járna, nem kaphatnak segélyt."

Ami miatt az egy csillag levonást kapta, az egyrészt a média szerepe a könyvben, túlságosan soknak éreztem az ilyen-olyan tévé és újság szerepeltetését, még ha oly fontos szerepet is töltöttek be és voltak érdekes mozzanatok is ezáltal (például a reklámszövegek kicserélése, a kegyeleti magatartás szükségessége stb.). Másrészt az, hogy a könyvet kissé „ridegnek” éreztem, talán azért is, mert Krisztina szinte végig a távolból szemléli az eseményeket, igaz, interjúzik és néha sikerül bejutni a területre, de nem érződik ezáltal „hitelesnek”, nincs „szív” a sorok között, talán több emberi sors, emberi történet kellett volna bele. Ugyanakkor sokszor izgalmas dolgokat feszeget, mindig csak egy-egy picit, hogy az olvasó elgondolkodhasson a sorokon (egyébként nagyon meglepett az, amit a személyi igazolványokról – illetve annak hiányáról és az azonosítási eljárás könnyedségéről – írt)…

„Nem értem ezt a listát… Miért tartanak ennyire az eltérő véleményektől, mikor a háborút úgyis óriási tömegek támogatják, és igazán nem forog veszélyben Bush politikájának népszerűsége? De sajnos ez törvényszerű: háborúk küszöbén mindig el akarják hallgattatni az egyet nem értőket.”


Bombera Krisztina: Felhőkarcolat – New York 2001.09.11

Bombera Krisztina: Felhőkarcolat – New York 2001.09.11

Rémülten tekerem tovább a rádió keresőjét a Szép Új Világról. A szomszédos adón épp egy prostituálttal beszélgetnek. Hatalmas lett a forgalma közvetlenül szeptember 11-e után, meséli. »Mindenki tudni, érezni akarta, hogy él, és a szex ebben sokat segít. Én is helyt akartam állni a tragédiában. Ilyen nehéz időkben meximális színvonalon kell dolgozni. Sokat kerestem, és ezúton szeretném felajánlani az összeg felét a mentésben életüket vesztett tűzoltók családtagjainak.«\"
Ez a könyv Bombera Krisztina naplója New York-ból 2001. szeptemberétől 2002. februárjáig. Újságírósors, mondhatnánk: az ember elutazik a férjéhez, egy kicsit visszaváltozna feleséggé – az események azonban követik őt. Nevezhető-e naplónak egy olyan könyv, amely sokmillió ember történetét meséli el? De nevezhető-e hírnek egy olyan esemény, amely többmillió ember életét változtatta meg egyik napról, egyik percről a másikra?

Hirdetés