Razor SMP értékelése


>!
Razor SMP
Robert N. Charrette: Sose kezdj sárkánnyal

Kis nosztalgiával kezdeném, akit nem érdekel, az ugorjon egy bekezdést. A Shadowrun világáról elsőként a Legendánál már emlegetett Chaos Ultra 23/24. számában olvastam először. Pár év múlva felfedeztem magamnak a konzolos játékok emulációját és belefutottam a Sega Mega Drive-ra megjelent Shadowrun játékba. A világ neve ismerős volt, gondoltam teszek vele egy próbát. Nos, kellett egy kis idő, mire beletanultam (meg jó pár év, mire végigvittem), de nagyon megfogott az egész hangulata, laikusként én úgy látom, hogy elég jól átültette az asztali szerepjátékot, elég sokat megtudhattam a Shadowrun világáról és imádtam a Mátrixban hackelni. (Ironikus módon a Sose kezdj sárkánnyal alapuló Super Nintendós Shadowrun-játék már nem tudott annyira berántani.)
Nos, ezek után kicsit más szemmel nézek erre a regényre, mint egy, a Shadowrun világával most ismerkedő személy. Mivel sorozatindító regényről van szó, ezért természetesen nem ártana, ha bemutatná a világot. Na most ilyen szempontból nekem úgy tűnt, hogy rendben van, jól bemutatta a nagyvállalatok, az árnyvadászok vagy épp a Mátrix világát, viszont nem tudom, hogy egyes, kevésbé kifejtett fogalmak egy kezdőnek mennyire lehetnek ijesztőek. Én jót mosolyogtam a Renraku archológia vagy épp a Redmond pusztulat említésekor, de egy, a világgal most ismerkedő helyenként lehet vakarja majd a fejét.
A sztorit illetően néha én is kezdtem már vakarni, mert meglepően összetett lesz onnantól, hogy Samet kimentik az archológiából. Onnét már figyelni kell rendesen, hogy ki kinek dolgozik, ki kinek a szövetségese. Ráadásul mivel trilógia nyitó könyvről van szó, nem egy szál jóformán épp hogy csak említésre kerül és csak a következőkben kapnak kifejtést. Ugyanakkor ez a megkavart kulimász is helyenként némileg leült, érzésre lehetett volna ebből itt-ott egy kicsit húzni. (Az oldalszám ne tévesszen meg senkit, elég kisbetűs regény.)
Végül kiemelném az illusztrációk meglétét. Van amelyik jobb, van amelyik kevésbé, de szerintem sokat hozzátesznek a könyv hangulatához.

>!
Beholder, Budapest, 2001
364 oldal · puhatáblás · ISBN: 9639047996 · Fordította: Serflek Szabolcs · Illusztrálta: Joel Biske, Tim Bradstreet, Jeff Laubenstein, Jim Nelson, Mark Nelson
6 hozzászólás

Robert N. Charrette: Sose kezdj sárkánnyal

Robert N. Charrette: Sose kezdj sárkánnyal

AHOL AZ EMBER EGYBEFORR A GÉPEKKEL ÉS A MÁGIÁVAL

2050-et írunk. A mágia ereje és a mágikus lények visszatértek a földre. Az ősi fajok ismét megjelentek. Tündék, orkok, varázslók és félelmetes sárkányok keresik a helyüket egy olyan világban, ahol az emberek a gépekkel összeolvadva halálos városi ragadozókká válnak. A multinacionális megatársaságok pedig nagy mennyiségben halmozzák fel az egyetlen dolgot, mely igazi értékkel bír – az információt.

A Renraku konglomerátum méhében felnőtt Sam Verner számára az élet könnyűnek bizonyult. De a húga váratlanul eltűnt, és a társaság által köréje vont védőburok szétfoszlani látszik. Sam ki akar törni, de ahhoz, hogy „kivonja” magát, először a hatalmas társaságok vetette halálos árnyékok között kell átsuhannia. Egy olyan világban, ahol az első rossz húzása az utolsó is lehet… a Shadowrun világában.

Hirdetés