Muki75 P értékelése


>!
Muki75 P
Benedek Szabolcs: A vérgróf

Ó, én nem ezt a lovat akartam! Nagyon vegyesek az érzéseim a könyvvel kapcsolatban. Arra számítottam, hogy egy jó kis vámpíros történetet fogok kapni. Ez nem az volt.
A korrajz, a leírások, a könyv hangulata nagyon tetszett. De piszok vontatottnak éreztem. Jobban örültem volna és vártam, hogy több legyen a krimi szál, kissé kevesebb Etelka vendégkörének leírása. Nem a téma a gond, hanem én más történetet szerettem volna. Pillanatnyilag úgy érzem, hogy nem szeretném elolvasni a folytatást…


Benedek Szabolcs: A vérgróf

Benedek Szabolcs: A vérgróf

Mindig esténként tűntek elő, néha csapatosan, többnyire azonban egyedül. Hogy pontosan hogyan és mikor érkeztek, arról senki nem bírt megbízhatót mondani. Volt, aki azt állította, hogy ugyanott laknak, amerre dolgoznak is, napközben alszanak és megbújnak valamelyik bérkaszárnya zugában, s csupán napszálltakor merészkednek elő. Mások akár meg is esküdtek volna rá, hogy a város egy másik fertályából jönnek és szekéren hozzák őket… Most is csak annyit lehetett tudni, hogy megint meghalt közülük az egyik.

A székesfőváros utcáin arat a halál: a rendőrség elképzelhetetlen brutalitással meggyilkolt prostituáltak holttesteire bukkan szerte a városban, a Városligettől kezdve az előkelő Ó utcai bordélyon át egész a ferencvárosi munkásnegyedekig. 1910-et írunk: az újabban már villanyfényben úszó Andrássy úton még egymást kerülgetik a konflisok és az automobilok, a legendás kávéházakban pedig Ady Endre és Molnár Ferenc társaságát keresik a szépreményű költők és hírlapírók. Ezzel egy időben pedig különös vendég érkezik Budapestre, hogy néhány hónapi rejtőzködés után egyszerre csak az előkelő szalonok és úri társaságok kedvencévé váljon: Saint-Germain grófja, aki egyenesen Rákóczi fejedelem leszármazottjának mondja magát, és a világtörténelem legkülönbözőbb korszakaiból származó történeteinél csak a szokásai különösebbek. Éjszaka él, akárcsak a város, és még soha, senki nem látta enni…

Hirdetés