Szabolcs_Holló értékelése


>!
Szabolcs_Holló
Andrzej Sapkowski: A tó úrnője

A Vaják sorozat befejezése méltó lett a sorozat hírnevéhez és színvonalban sem adta alább. Mindent elmondtak az előttem értékelők, nem tehetek mást, mint beállni a sorba és szuperlatívuszokban beszélni erről a mesterműről. A regény szerkezete zseniális, nézőpontváltások sokasága, amitől egy eseményt oly részletességgel ismerhetünk meg külünböző szempontok alapján, ami csak ily módon lehetséges. Nagyon kell figyelni mert olykor jeleneten belül vált többször idősíkot, flasbackek sokasága tarkítja a sztorit, mégis nagy egésszé áll össze, és egyáltalán nem zavaró, vagy tolakodó.
Nagyon jól ábrázolja a legendák és a mítoszok értelmezésének sokszínűségét a valósághoz és szemünk előtt lesznek legendák Geralt és társai kalandjaiból. Korábban is kiemeltem az egyedi, kelet-közép európai ízű és hangulatú fantasy világot, ami olyannyira élő és lélegző, ahogy az a fantasy nagykönyvekben meg van írva, de benne van mindaz az emberi ostobaság, önzőség, idegengyűlölet, értelmetlen háborúskodás ami jellemezte történelmünket. Talán ettől emelkedik ki a széria igazán, mivel mindig ott van az önkéntelen asszociáció gondolata világunkkal, de nem mindezt a fantasy keretei között. Látjuk a sorsfordító csatát az északi királyságok és Nilfgaard között, majd a békekkötés következményeit, mely talán még embertelenebb, mint maga a háború. Véget ér Ciri és Geralt históriája is, méghozzá úgy, ahogy egy igazi grimdaerk regényben kell, komoran, véresen, de mégis kiéllva az emberiesség, bajtársiasság, és az egyén helyes cselekedete mellett. Sapkowski humanizmusa és az emberi értékek iránti tisztelete végig átvonul a sorozaton, de itt ér révbe Geralt, méltó módon. Azt nem is kell mondanom, hogy az író prózája remek, a csatajelenetek átélhetőek és izgalmasak, a pérbeszédek parádésak és nagyon jó hangulatot tud festeni pár bekezdés alatt, látszik, hogy a novellákkal kezdte.
Geralt és társainak kalandjait, interakcióját pedig bármeddig tudnám olvasni, nagyon eltalálta a csapat közti kémiát. Tetszett az a tündevilág, ahová Ciri került, mivel az itteni tündék kevélyek, felsőbbrendűnek gondolják magukat, kegyetlenek, akár a kelta mítoszokban, és nem akármilyen akadályt jelentenek Cirinek. Lenyűgöző sorozat volt, remek befejezéssel.


Andrzej Sapkowski: A tó úrnője

Andrzej Sapkowski: A tó úrnője

Cirilla, a cintrai trónörökös a Fecske-toronyban eltűnik saját világáról, és olyan útra indul, ahová sem védelmezője, a fehér hajú vaják, sem mentora, a fekete hajú varázslónő nem követheti. Olyan útra, amelynek a végén a végzet várja – az a végzet, amelyről már oly sok látomás kísértette. Minden a helyére kerül, a kígyó a saját farkába harap, valami véget ér, és valami elkezdődik…
A Vaják-saga befejező kötetében Sapkowski még magához képest is elképesztő bravúrral ábrázol nagyszabású háborút és ugyanakkor az egyes ember drámai sorsát. Képzeletének és érzékletes leírásainak hatására megelevenednek előttünk az országok, városok és falvak, a tőle megszokott nézőpontváltások pedig gondoskodnak róla, hogy a sorsszőtte történet végét a lehető legalaposabb, legmélyebb módon kapjuk meg.

Hirdetés