makitra P értékelése


>!
makitra P
Stephen King: Az

Mostanában egyre jobban kedvelem a horrort. Mármint sosem bírtam a horrort, most sem, mert halálra tudok rémülni és sikongatni, mondjuk filmnézés közben, olvasással kombinálva pedig rémálmokat tud okozni. Viszont tetszik benne, hogy olyan dolgokról beszél néhol szimbolikusan, néhol nagyon is könnyen érthetően, amikről a hétköznapokban sokszor nem szeretünk tudomást venni. Mert ijesztő, mert fájdalmas, mert nagyobb és érthetetlenebb, mint mi. Stephen King pedig ennek nagymestere.

Az Az is pontosan ilyen dolgokról szól, a gyermekkor rémisztő oldaláról, a családról, annak széteséséről, a megfoghatatlan gonoszságról, a közönyről, a barátság misztériumáról. És persze a felnőtté válásról, aminek hátulütőit, nehézségeit találtam a legerősebb szimbólumnak a regényben. A gyerekkorban elszenvedett és fel nem dolgozott traumák hatása dolgozik végig, mintha Az sem lenne más, mint a fájdalom, a meg nem értett dolgok, hazugságok megtestesítője. Csak az ő legyőzésével, vagy átvitt értelemben a felnővés által élhetnék a regény szereplői azt az életet, amit igazán szeretnének. De ez együtt jár a felejtéssel, hiszen amit megtanulunk, az sokszor úgy épül belénk, hogy az eredeti eseményre már nem is emlékszünk. Szájbarágósnak tűnik, és néhol az is, mégis erős motívum.
A másik emlékezetes eleme pedig maga a barátság ábrázolása, néha már-már spirituális síkon, ami jól rezonál a regény metafizikai vonásaival spoiler. A Vesztesek Klubja fantasztikus megoldás, remek karakterekkel, még akkor is, ha nem is kap mindenki nagy súlyt a könyvben. King remekül kapta el a gyermeki lét nagyszerűségét, a félelmek között rejtőző rettenthetetlenséget, tisztaságot, és hogy mit jelent ezzel szemben a felnőtté válás, az illúziók és hit elvesztése.

Ezek mögött ott vannak King egyéb témái, a kisvárosi lét, a vidéki Amerika, a takaros ajtók mögötti rettenet, és építi tovább saját univerzumát Shawshank börtönével vagy épp A ragyogás egyik szereplőjével. Nagyívű munka, igazi nagyregény, és valami esszenciálisan King. Nem csak témákban, de hangulatban, stílusban is. Ráérősen, lassan mesél, a hangulatépítés oltárán valamelyest feláldozza a cselekményt, viszont cserébe könnyen a gyerekkorba repíti az olvasóját. Megértem azt is, hogy ez valakinek vérszegény, mert néhol valóban unalmasnak, túlírtnak tűnik, de nekem működött. Az elbeszélői hang megválasztása néha zavarónak hatott, mivel a fejezetek sokszor egy karakter emlékeinek tűntek, mégis a mindentudó mesélő adta elő olyan gondolatokkal, amiket a szereplő nem tudhatott. Először nem értettem egyet azzal a megoldásával sem, hogy az 1958-as és 1985-ös eseményeket párhuzamosan és nem egymás után mutatja be, viszont olvasva kijött a lényeg, sikerült megmutatnia a két eseménysorok közötti párhuzamokat úgy, hogy ezáltal még több feszültséget adott a leírtaknak. És ezek a megoldásokat sokat tettek azért, hogy az ijesztő események valóban félelmetesek legyenek, mert lassan épült fel bennem azok az érzések, amik megágyaztak az Az által felvillantott képeknek, elkövetett tetteknek.

Hosszú, de remek horror, jó képekkel, igazi rémülettel, amihez nem kell a mozik kipingált arcú bohóca (de ártani nem árt neki).

>!
Európa, Budapest, 2005
1398 oldal · puhatáblás · ISBN: 9630777185 · Fordította: Hamvai Kornél, Kiss Annamária, Koppendorfer Noémi, Szappanos Gábor, Szántó Judit

Stephen King: Az

Stephen King: Az

Heten voltak, gyerekek – mind a heten a másság számkivetettjei: Bill, a bandavezér, mert dadogott; Ben, akit kövérsége miatt csúfoltak; Richie, aki mindig előbb jártatta a száját, és csak azután gondolkodott; Stan, akit zsidósága miatt közösítettek ki a többiek; Mike, akit a bőre színe miatt; Eddie, aki félt, szorongott, és persze súlyos asztmás volt, és végül az egyetlen lány, Beverly, aki csak szegény volt, rossz ruhákban járt, és akit az apja ütött-vert, testileg-lelkileg terrorizált. Ők jöttek össze, kötöttek életre-halálra szóló barátságot és vérszövetséget, ami oly nagy erőt adott nekik, hogy még a város életét pokollá tevő, huszonhét évenként feltámadó, gyermekekkel táplálkozó, ezerarcú szörnnyel is szembe mertek szállni odalenn, a város alatti kiismerhetetlen csatornarendszer labirintusában. Meg is sebesítik Az-t, majd felnőttként, drámaian megfogyatkozva újból visszatérnek, hogy gyermekkorukban tett fogadalmukat megtartsák, s ha lehet, egyszer s mindenkorra végezzenek vele – hogy a megmaradt és az eljövendő gyerekeket soha, de soha ne tarthassa többé rettegésben Az. Ahány oldal Stephen King terjedelmes regénye, annyi meglepő esemény, váratlan fordulat. Az író rajongói ezúttal is azt kapják, amire számos nagysikerű művének ismeretében bizton számítanak. A könyvből Tommy Lee Wallace kétrészes filmet készített, amelyet nemrég az ORF tévécsatorna is vetített.