Noro értékelése


>!
Noro 
Marion Zimmer Bradley: Avalon ködbe vész

Sajnos képtelen vagyok elvonatkoztatni attól, hogy ez a történet nem érdemelt ezer oldalnyi kifejtést. Az Arthur-legenda elregélése nők szemszögéből mindenképpen érdekes kísérlet, de figyelembe kellett volna vennie, hogy mivel ez egy realista (nem amazonokról szóló) feldolgozás, a nőkkel az idő nagy részében nem történik semmi különös. Meglehet, hogy ez a téma egyetlen olyan feldolgozása, amelyben egyetlen csatát sem látunk, ellenben van házasság, gyereknevelés, megcsalás és megcsalatás. Jelzem, nem arról van szó, hogy a végletekig sztereotip „női dolgokról” szólna az egész: politika és ármánykodás van itt is legalább annyi, mint más Arthur királyos történetekben. Sőt, Bradley tulajdonképpen úgy állítja be, hogy a királyok és lovagok minden fontos döntésében ott az anyák, nővérek, de főleg a feleségek keze. Ez pedig kifejezetten érdekes. Csupán hajlamos elveszni a monumentális családregény részletei között.

A regény fő narrátorai Arthur anyja, felesége, és mindenekelőtt a nővére. Rajtuk keresztül jelenik meg a történet első számú konfliktusa, amely a druida vallás és a kereszténység csatája. E ponton viszont el kell mondani, hogy a szerző rendkívüli módon részrehajló. Talán az utolsó néhány fejezetet leszámítva a keresztények kivétel nélkül úgy jelennek meg, mind szűk látókörű, babonás és kirekesztő figurák. Különösen arra nem kapunk választ, hogy a könyvben megjelenő, egyebekben erős és határozott nők miért is fogadják el ezt a hitet, ha ennyire megalázva érzik magukat általa, mint ahogyan itt megjelenik? A druidák eközben a legszebb buddhista bölcsességekből kölcsönzik filozófiájukat, amelynek ötvözése a vad és véres kelta termékenységi rítusokkal ha nem is képtelenség, de néha azért eléggé valószerűtlen.

A férfi karakterek rendkívül egydimenziósak. Vannak a befolyásolható pipogyák (Arthur, Lancelet (sic)), a jóindulatú bunkók (Uriens), és a vadállatok (kb. mindenki más). A nőket természetesen egyikük sem érti, kivéve talán az Avalonban nevelkedettek. Avalon itt egyébként az atlantiszi hagyományok utolsó bástyája, amelyet a római hódítás idején elrejtettek a halandó világ elől egy afféle párhuzamos dimenzióba. Ez a „ködök világa”, a tündérország, amely szimbolikusan és valóságosan is egyre távolodik Britanniától, ahogyan egyre kevesebben hisznek benne.

Visszatérve a történetre, a könyv egy teljes korszakot mesél el, Arthur anyjának fiatalkorától egészen Arthur nővére, Morgaine öregségéig. A két legfőbb főhős, Morgaine és Gwenvyfar (Guinevere) karakterfejlődését kétségkívül jól dolgozza ki. Fiatalkoruk, középkoruk és öregkoruk közti különbséget zongorázni lehetne. Mégis igazán csak az öregkori részek azok, amelyekben a szerző valami újat és izgalmasat tud mutatni. Az életét elpazarló Morgaine utolsó, kétségbeesett kísérletei a történelem visszafordítására, illetve Gwenvyfar lassú és fokozatos megbékélése azzal, hogy nem mindenki követi a szerinte egyedül helyes világrendet, ezekért volt érdemes elolvasni ezt a féltéglát. De mindezzel együtt azt mondom, hogy fele ekkora terjedelemben kellett volna megoldani az egészet.


Marion Zimmer Bradley: Avalon ködbe vész

Marion Zimmer Bradley: Avalon ködbe vész

Nem könnyű feladat méltó módon bemutatni ezt a nemzetközi bestsellert, amely több évtizede áll a könyves sikerlisták előkelő helyein. A kötet rendkívül szokatlan, meghökkentő és magával ragadó módon értelmezi az Arthur-mondakört, amely számtalan feldolgozásban látott már napvilágot, azonban Bradley könyvét minden eddigitől megkülönbözteti és a világon páratlan sikerré avatta, hogy a nők szemszögéből meséli el a történetet.

Főszereplői az ősi, druida természetvallás „felvilágosult” gondolkodású papnői és Arthur félénk, korlátolt felesége, aki a katolicizmus fogságában vergődik. A sodró lendületű, sok szálból szőtt mese kibontakozása közben tanúi lehetünk, amint a pogány természetistennő kultusza átadja helyét a keresztény szertartásoknak. Bradley történetében ennek a folyamatnak a jelképe Avalon, a druida papnők szent szigete, ahol a múlt, a jelen és a jövő egyszerre létezik, szinte egymásba olvad.

Marion Zimmer Bradley a fantasy irodalom meghatározó alakja. Jellemek és lelkek, izgalmas és sokrétűen ábrázolt figurák sokaságával köti le a figyelmünket, nem is szólva a szerelmekkel, szenvedélyekkel, gyilkos merényletekkel és cselszövésekkel teli meséről.

Hirdetés