tetsuo értékelése


>!
tetsuo
Moskát Anita: Irha és bőr

„Ha állat lennék, soha nem tartanék embert a lakásban, mert lármázik, piszkot csinál és egészségtelen.”
Kaláka – Ember

A Irha és bőr szokás szerint már a premisszájával megvett. Sajnos nekem nem olyan bivalyerős a mostani metafora, mint a Horgonyhelyé, ugyanakkor többféle jelentésrétege van, amit kikaparhatunk az avarból. A Horgonyhelynél nekem totál betalált a lehorgonyozottság metaforája – az, hogy egy helyhez vagy kötve, ahonnan nem mehetsz messzebb vagy meghalsz – számomra tökéletesen bemutatta azt, mennyire képtelenek vagyunk megszabadulni családi horgonyainktól, hogy hiába ígérgetjük, mi majd másunk leszünk mint apánk, nem fogjuk azokat a hibákat elkövetni, mint anyánk, mégis mindig ott szakad apart, hogy egy idő után azon kapjuk magunkat, hogy egyre több szülői manírt és hülyeséget, szokást veszünk át, hibát követünk el ugyanúgy.
Az Irha és bőr egyik rétege nekem a XTO-vonalat (mármint Xeno-Távolvíz-Odakint sötétebb) vitte tovább, az irracionális félelemről az idegen, furcsa, nem megszokott dolgoktól, legyen az ember, fajzat vagy idegen. Ez már csak azért is jó, mert amikor a 6 éves fiam megkérdezte, mit olvasok, és mondtam neki, hogy félig emberré alakult állatokról szól a könyv és arról, miért félünk a nem megszokott dolgoktól, tök jól el tudtunk vele beszélgetni vele Kirillről és arról, ki mit reagálna rá, ha hirtelen megjelenne a jól megtermett őzbak kiterjedt agancsával a lakásunkban.
Emellett pedig ott van a másik fő vonulat, hogy mennyi állati van az emberekben és persze mennyi emberi az állatokban. Hogyan tudjuk kezelni az indulatainkat, vagy akár heves ragaszkodásunkat, állati énünket? Mikor elönti agyunkat a Szahara, mit tegyünk? Szabályozzuk, elnyomjuk vagy adjuk ki a dühöt? Mi hová vezet? Nagyon izgalmasan feszegeti a regény a különböző karakterek nézőpontján keresztül ezeket a kérdéseket.
És persze az állatok: mennyire helyes, hogy szarban tapicskolva, növekedési hormonokkal és antibiotikumokkal (hogy ne fertőződjenek meg a saját piszkuktól) teletolva, pár centis helyre szorítva élik le rövid és kilátástaloan életüket pl. a csirkék, akik aztán az asztalunkon végzik ebéd formájában? Vajon van lelkük? Kell ezzel foglalkoznunk?
Amikor a kutyám alszik, REM mozgásban van a szeme és néha álmában vakkantgat, mert (képzelem én) egy erdőben rohangászik és üldöz valami kisebb prédát boldogan, vagy amikor boldogan üdvözöl, mikor hazaérek, vagy amikor szomorú, mert látja, hogy szomorú vagyok és próbál vigasztalni, azt gondolom, igen, van lelke. Én ugyan nem értek hozzá, de egy barátom megmondta, aki bibliafilebb mint én, hogy az állatoknak nincs lelke, mert Isten csak az embert teremtette az ő képmására, világosan leírja a Biblia, akkor kiderül, hogy nincs mit sajnálom. Ezek szerint nyugodtan lehet kínozni őket, úgysincsenek érzéseik, legfeljebb fájdalmat éreznek, a halak meg még azt sem.

Nagyon tetszett a könyvben, hogy sokkal színesebbek és élőbbek voltak a karakterek, mint Anita korábbi regényeiben és úgy érzem, írástechnikailag is sokat fejlődött, gyorsan lecsúszott az a hatszáz oldal, legközelebb, ha jól számolok, már 8-900 jön, de nem baj, alig várom.
(spoiler)

6 hozzászólás

Moskát Anita: Irha és bőr

Moskát Anita: Irha és bőr

Alig két évtizede állatok milliói bábozódtak be világszerte, hogy aztán félig emberré alakulva bújjanak elő. Az emberiségnek hozzá kellett szoknia, hogy többé nem a Homo sapiens az egyetlen értelmes faj, és hogy a teremtés újabb hullámai megállíthatatlanok. A fajzatok élethez való joga azóta is heves viták tárgya, és amikor Magyarországon népszavazásra kerül a kérdés, hogy az itt élő, gettókba zárt és bérmunkásként dolgoztatott fajzatokat törvényileg embereknek tekintsék-e, a fal mindkét oldalán kiélesedik a helyzet.
August, a Nemzetközi Fajzatügyi Szervezet kampánymenedzsere minden eszközt megragad, hogy a közvéleményt a fajzatok oldalára állítsa, de hamarosan ő kerül kínos vizsgálódások kereszttüzébe. Pilar, a világtól elzártan, televízió előtt felnőtt borz minden állatnak segítene, ám barátait és feladatát is rosszul választja meg. Kirill, az őzfajzat blogger a fajzatok történeteit írja meg, hogy hangot adjon az elnyomottaknak, a gettó mélyén pedig mindent elsöprő sztorira bukkan.
Moskát Anita, a Horgonyhely szerzője harmadik regényében brutálisan eredeti és kíméletlen világot tár elénk, amelyben szervesen összeolvad az állat és az ember. Ez a történet garantáltan sokáig velünk marad: bekúszik a bőrünk – vagy irhánk – alá.

Hirdetés