Qedrák MP értékelése


>!
Qedrák MP
Dan Simmons: Endymion felemelkedése

Ó, hát ennek vége ? Pedig az Endymion felemelkedése brutálisan hosszú, úgyhogy magamban el is neveztem Dan Simmonst a sci-fi Jókai Mórjának. Az oldalakon keresztül húzódó tájleírásai, az elképzelt technikai vívmányok részletezése emlékeztet a 19. századi írásokra, ahol az olvasók sosem látott tájakon barangolhattak a könyvek segítségével. Nekem ez a stílus mindig is a gyengéim közé tartozott, most is örömmel fedeztem fel magamnak. Az utolsó nagyjából kétszáz oldalt egy nekifutásra olvastam el, szóval kijelenthetem, hogy végig lekötött.

Az Endymion felemelkedése egyébként a Hyperion Cantos monumentális világát egy még monumentálisabb keretbe foglalja, és ad egy keserédes lezárást a történetnek. (Igen, arra célzok, hogy George R. R. Martin megtanulhatná ezt Simmonstól). Azt nem állítanám, hogy egyetlen ponton sem tette zárójelbe a korábban felépített világát, de ezt nem olyan mértékben tette, hogy az engem zavarjon.

Naiv módon azt hittem amúgy, hogy több utazásra nem kerül sor, de mégis a könyv első harmada ezzel telik el. A Tien-sanon zajló események még egy saját külön kis kötetet is megérdemelhettek volna. Az időben pedig össze-vissza ugrabugrálunk, de a szerző javára legyen írva, ezek többnyire koherens változások maradnak. A kötet végére szánt csavar viszont szerintem csak a narrátornak nem jutott eszébe.

Apropó, időugrálások: találkozunk az első kötet több szereplőjével is, elsősorban azokkal, akiknek a történetét kevésbé fejtette ki. Így felbukkan Kassad, meg a templomos és Rachel Weintraub, bár hogy ő miért, azt nem tudom. Valószínűleg statisztának, amivel egy kicsit lerombolja azt a tényt, hogy az övé a legerősebb történet az első kötetben. Szerintem ritkán sül el jól, ha egy sorozat a saját legendáját így próbálja építésre használni, és ez most sincs másképpen. Itt egyszerűen feleslegesnek tűnt az egész, és nem lennék meglepve, ha ez sok rajongónál inkább visszatetszést keltene.

Bennem amúgy maradt egy igen fontos kérdés, (a spoilert csak az nyissa meg, aki olvasta a könyvet!): spoiler

Illetve mintha a Shrike nem egészen ugyanazt a szerepet töltené be, mint az első kötetben, (de az Endymionhoz azért igazodik). Vagy legalábbis a magyarázatok számomra olykor képlékenyek maradtak.

Azt hiszem, itt az ideje a szerzőtől valami mást is olvasni.


Dan Simmons: Endymion felemelkedése

Dan Simmons: Endymion felemelkedése

Elérkezett a végső leszámolás napja. Az egyház meghirdeti a mindent eldöntő, népirtással fenyegető keresztes hadjáratot, amely végérvényesen rabszolgasorba döntheti az emberiséget. A világ túlfelén közben felnő egy új messiás, aki a rejtélyes Idegenek szárnyai alatt szokatlan képességekre tesz szert. A messiás neve: Aenea.

Aeneának azonban segítségre van szüksége ahhoz, hogy elterjessze megdöbbentő üzenetét tanítványai egyre népesebb táborában. Útra kel hát védelmezőjével, az egykori pásztorral és elítélt gyilkossal, Raul Endymionnal, hogy teljesítsenek egy utolsó, minden képzeletet felülmúló küldetést, és megfejtsék az egész világegyetem rejtett jelentését. Régi és új ellenségek veszik üldözőbe őket, miközben nyomukban jár a titokzatos Shrike is – szörnyeteg, angyal, gyilkológép –, aki végre leránthatja a leplet származásáról és rendeltetéséről. A Hyperionon pedig, ahol a világrengető kaland a kezdetét vette, minden titokra fény derül: az apokaliptikus igazság feltárja az élet értelmét, és mindörökre meghatározza a galaxist lakó emberiség sorsát.

A nagyszabású tetralógia váratlan fordulatokban bővelkedő, befejező kötete felejthetetlen pontot tesz az évszázadokon átívelő űropera végére.

Hirdetés