Szentinel értékelése


>!
Szentinel
Tad Williams: The Dragonbone Chair

Úgy látszik, egy újabb nagy kalandnak nézek elébe.

Tad Williams egy nálunk méltatlanul elhanyagolt szerző, aki azért tett már le dolgokat az asztalra, ha a fantasy történetét tekintjük. Mégis, egy ideje már senki nem próbálkozik művei magyarra fordításával, pedig szerintem lenne rá igény. Különösen akkor, ha a regény olyan jó minőségű, mint a The Dragonbone Chair (A sárkánycsontos trón). Ugyan csak a Memory, Sorrow and Thorn (Emlék, Bánat és Tövis) trilógia első kötete, de már ezen a könyvön érződik, hogy Williams valami nagyot produkált.

A könyv az 1980-as, 90-es években gyakori féltéglára hízott fantasyk hagyományát folytatja, részletesen kidolgozott világgal, népes stáblistával és szószedettel a könyv végén. Amivel azonban eltért társaitól, az az európai (egész pontosan a középkori) történelemhez való ragaszkodása. A The Dragonbone Chairben ugyanis elég visszafogottan szerepel a mágia. Tudjuk, hogy létezik, de nagyon ritkán láthatjuk használat közben. Szörnyek és különleges teremtmények viszont felbukkannak, persze ők is csak mérsékelten, és más formában, mint ahogy azt megszokhatta az ember. A könyv kultúrái mind behelyettesíthetők valamelyik létező középkori kultúráéval. Emellett erős benne az intrika is, mivel elég zűrzavaros a világ (Osten Ard) népeinek egymással ápolt politikai viszonya. És itt el is jutottunk a történethez.

Főszereplőnk Simon (akire gyakran hivatkoznak Holdkóros Simonként), egy egyszerű konyhalegény, akinek sosem ott jár az esze, ahol kéne. Folyton mesés kalandokról ábrándozik, melyeknek ő a főhőse. Emiatt munkájában igencsak sikertelen, amivel folyton kivívja a házisárkány természetű nagynénje haragját. Simont végül tanítványául fogadja a Szénaboglya nevű kastély különc tudósa, Morgenes, aki a fiú legnagyobb csalódására, nem mágiát, hanem az olvasás és írás művészetét tanítja meg neki. Eközben a királyi családtagok között kialakul egy konfliktus. John király halálával annak idősebbik fia, Elias kerül a trónra, aki sok szempontból szembefordul édesapja uralkodási szokásaival. Például a holt királlyal együtt temeti el annak legendás kardját is, holott azt a kardot pont hogy neki kéne tovább viselnie. Emellett haragban van öccsével, Félkezű Josuával, amiért az képtelen volt megvédeni a trónörökös feleségét egy rajtaütés alatt. És ha a kettejük közti feszültség nem lenne elég, feltűnik a király oldalán egy vörösbe öltözött szerzetes, Pryrates, aki úgy mutatkozik be az olvasóknak, hogy halálra tapos egy kölyökkutyát. Aztán még rá is mosolyog a megdöbbent főhősre. Emellett a mágia veszélyesebb ágaiban is járatos, és Kígyónyelvhez hasonlóan sugdos mindenfélét Elias fülébe, manipulálva ezzel az uralkodót. Nem lövök le túl nagy poént azzal, hogy végül beüt a krach. Morgenes és Simon tudomást szereznek arról, hogy Jousát Pryrates bebörtönözteti, és miután kiszabadították a félkezű herceget, hamar híre megy tettüknek, és el kell hagyniuk a kastélyt. Simon tehát útra kel, hogy Josuát követve Naglimundba tartson, és részévé váljon a kirobbanó testvérháború eseményeinek. Meglepően furcsa társak, varázskardok, őrült papok, embervadászok, hercegnők, sárkányok és jóslatok várják mindenütt, ahová sodorja a sors.

A The Dragonbone Chair, mint már említettem, egy igencsak hosszú könyv a maga 700+ oldalával. Ez persze magával hozza azt is, hogy a történet lassan indul be, és a kalandokat meg-megszakítják hosszú expozíciók, szépen megírt versek, látszólag oda nem illő szálak (melyek talán a következő kötetben futnak majd össze) stb. Érezhetően nem ahhoz a generációhoz sorolható, mint ahová a kortársakat tesszük, de még ma is bőven vannak értékelhető pontjai. Williams stílusa szép, szereplői nagyon jól megírt figurák, a világ pedig részletesen kidolgozott, saját mitológiával és történelemmel. Emellett van benne néhány önreflexív utalás is. Például a Félkezű Josua megjegyzi, hogy a felbukkanó, visszatérő főgonosz (a Viharkirály) megállításához mesebeli kardokra van szükség, ebből pedig levonja a szomorú tanulságot, hogy megőrült a világ. Simon pedig saját bőrén tapasztalja, hogy messze nem olyan hangulatos dolog törvényenkívüliként járni a vidéki tájakat, és túlélni a vadonban, mint ahogy azt a mesélők leírták. Ahogy a bérgyilkosok elől való menekülés sem olyan szórakoztató, ha épp te vagy az üldözött.

A The Dragonbone Chair érezhetően csak az első felvonása egy nagyobb ívű történetnek, mely nagyon izgalmasan végződik. Az emberben rögtön feltámad az igény, hogy azonnal kezébe vegye a következő kötetet, amit csak azért nem teszek meg most rögtön, mert az ilyen hosszú könyvek mindig lezsibbasztanak egy kicsit. A második kötet, a Stone of Farewell (A búcsú köve) szintén 700+ oldalas bestia, és energiát kell hozzá gyűjteni, hogy nekifeszüljek. Mindenképpen folytatni szeretném. Akit érdekelnek a fantasy klasszikusai, a nagyívű, eposzi kalandok, szeretne jó karakterekről olvasni és mellé megismerni egy kidolgozott világot, az nyugodtan tegyen vele egy próbát. Szerintem egy középfokú angoltudással már bőven bele lehet vágni.

4 hozzászólás

Tad Williams: The Dragonbone Chair

Tad Williams: The Dragonbone Chair

Vigyázat! Cselekményleírást tartalmaz.

THE DRAGONBONE CHAIR is the story of Simon, a young kitchen boy and magician's apprentice, whose dreams of great deeds and heroic wars come all too shockingly true when his world is torn apart by a terrifying civil war – a war fueled by ancient hatreds, immortal enemies, and the dark powers of sorcery.

In Osten Ard, a land once ruled by an elvishlike race known as the Sithi, the human High King is dying. And with his death, a long-dormant evil is unleashed on the land as the undead Sithi ruler, the Storm King, seeks to regain his lost realm through a pact with one of human royal blood. Driven by spell-inspired jealousy and fear, prince fights prince, while around them the very land begins to die, poisoned by a sorcerous force sworn to annihilate the humans whose ancestors had driven the Sithi from their rightful home long ages ago.

Only a small, scattered group, the League of the Scroll, recognizes the true danger faced by Osten Ard, only they hold the knowledge of times past, of threats fulfilled, and of a riddle of swords, which holds out the one small hope of salvation. And to Simon – unknowingly apprenticed to a member of this League, and unwittingly touched by magic both good and ill – will go the task of spearheading the search for the solution to this riddle of long-lost swords of power, a quest that will see him fleeing and facing enemies straight out of a legend-maker's worst nightmare!

Hirdetés