bartok_brigitta P értékelése


>!
bartok_brigitta P
Terry Brooks: Shannara Kardja

Nagyon vágytam rá, hogy végre olvashassam a könyvet. Bevallom, hogy a filmsorozat útján hallottam először Shannara világáról, így ismét előbb láttam a képernyőn, mint olvastam volna – azt viszont tudtam, hogy a trilógia első kötete a sorozat előzménye, szóval ez a része nem lepett meg a dolognak. Véleményem szerint a Shannara kardja egyfajta mese, az árvafiúból lett hősről, akit az útján különleges bajtársak kísérnek.
Sokan bírálják a regényt a Gyűrűk Ura átfedés miatt, amely sok helyen kihallatszik a sorok mögül; nem tudom, hogy ezzel kapcsoltban mi a hivatalos álláspont, de Tolkien egész biztosan hatott Brooksra, amikor írni kezdte a Shannara kardját. Mivel még van egy erős hiányosságom a Gyűrűk Ura felé – mert ott is csak a filmet láttam –, nem érezném fairnek, ha túl nagy hangsúlyt fektetnék a hasonlóságokra, pedig tényleg tudnék párhuzamot vonni a két történet közé.
A Shannara kardjaegy tipikus fantasy, tipikus elemekkel; egy elveszett örökös, a rejtélyes ereklye, a gonosz ellenség, aki sötétségével igába akarja hajtani az egész birodalmat. Nyilvánvalóan magán viseli azokat az elvárt jegyeket, amiket a régebben született fantasyk döntő többsége, és amik manapság már inkább szokatlannak tűnik. Számomra kicsit furcsa volt például az, hogy egy-egy karakter jellemrajza nem a tetteiből derült ki, hanem abból, hogy az író egész egyszerűen leírja, vagy elmondatja egy másik szereplővel.
A történet nekem kicsit tömény volt, nehezen értelmezhető, mert sokat utalt vissza korábbi eseményekre, amelyekről vajmi kevés dolog derült ki – máskor pedig olyan terjengősen írt le teljesen felesleges elemeket, hogy az már fáj. Akik szokták olvasni az értékeléseimet, azok tudják, hogy a csatajelenetek, harcjelenetek nagy vesszőparipáim, amiken sokszor múlik csillag. Hiába volt minden fejezetre újabb izgalom, valahogy az összecsapások nem sikerültek igazán ütősre; darabosak voltak, gyengék.
Sok helyen éreztem úgy, hogy az író az alvást, és az ájulást használja azoknál a pontoknál, ahol megakadt, és nem tudta, hogy hogyan kellene egyről a kettőre lépnie. Nevetségesnek éreztem, hogy bizonyos szereplők akkor is képesek voltak pillanatokon belül elaludni, ha a halál loholt a nyomukban.
A stílus, a szóhasználat kissé dagályos, fennkölt, de nagyon tetszenek a régies szavak, és kifejezések, amelyekkel operál. Imádom a leírásokat; Az író – vagy a fordító – olyan ügyesen személyesíti meg a tájat, és teremti meg a hangulatát, hogy szinte éreztem az illatokat, vagy éppen a gerincem mentén felfelé induló borzongást. Véleményem szerint maga a beszédmód és nyelvhasználat nagy erőssége ennek a könyvnek.
A felépített világ nagyon tetszik. Voltak meglepő, újszagú megoldások, amik tetszettek, és olyanok is, amiket leginkább megmosolyogtam. A druida vonal nekem nagyon bejött, akárcsak a mágiarendszer, és a fajok között fennálló feszültségek kidolgozása is. Sajnáltam, hogy a politikai része kissé kimaradt a dolognak.
A szereplők kidolgozottak. Mindenkiről megtudunk minden fontos információt, és minden nézőpont karakter a megfelelő helyen helyezkedett el ahhoz, hogy ne maradjunk le semmi fontosról. Különösebben nagy kedvenceim nem lettek, de voltak olyanok, akiknek a részeit jobban élveztem. A legérdekesebb karakter számomra nem Allanon volt, hanem Panamon Creel, szóval remélem, hogy a későbbiek folyamán felbukkan még a kurafi. Amit nagyon hiányoltam karakterfronton, az egy erős női szereplő – kissé tesztoszteron túltengésem lett, és ezen még Shirl felbukkanása sem tudott igazán segíteni.
Összességében a Shannara kardja hozza az elvárt dolgokat; szórakoztató, a szereplők szerethetőek, a cselekmények izgalmasak. Azon fantasy olvasóknak, akiket nem zavarnak az átfedések, és a klisék remek választás lehet. Részemről egy erős négyes, szóval egészen biztos, hogy tovább fogok haladni a sorozattal, ha megjelennek az újabb részek.

1 hozzászólás

Terry Brooks: Shannara Kardja

Terry Brooks: Shannara Kardja

Vigyázat! Cselekményleírást tartalmaz.

Négyföld békéjét irdatlan erő fenyegeti. Brona, a legendás Boszorkány­mester visszatért, és készen áll, hogy leigázza a szabad fajokat. Egyetlen fegyver állíthatja meg: a legendás Shannara Kardja – ám azt kizárólag az egykor élt elf király, Jerle Shannara leszármazottja forgathatja. A vérvonalnak mostanra csupán egyetlen örököse maradt: Shea Omshford, a fiatal félelf, aki békében él Árnyasvölgyben… legalábbis amíg fel nem bukkan Allanon, az utolsó druida, hogy feladatáról tájékoztassa, és meg nem érkeznek Brona Koponyahordozói, akik az életére törnek.

Shea anélkül indul útnak, hogy sejtené, hogyan használhatná a Kardot. Miközben bátyjával, Flickkel és barátjával, Menionnal a fegyver keresésére indul, Brona összegyűjti és elküldi a seregeit. Bármiféle késlekedés nem csupán Shea és társai, de egész Négyföld pusztulásához vezethet…

Terry Brooks mára kultikussá vált Shannara-trilógiájából az MTV készített sorozatot.

Hirdetés