marcipáncica P értékelése


>!
marcipáncica P
S. A. Chakraborty: Bronzváros

A könyv alapötlete és a beharangozott világ nagyon felcsigázott, de sajnos számomra a negatívumok felülkerekedtek a pozitívumokon, és nem igazán sikerült megbékélnem az összképpel.
Alapvetően nagyon sok minden nagyon jól indult ebben a könyvben, de a kezdeti lelkesedést hamar pofára esés követte, és számomra pont a reklámszövegben beharangozott, sötét, drámai cselekményből, az epikus, felejthetetlen kalandokból és a az arab világra épülő mitológiából volt kevés, illetve ami volt, az nem megfelelően volt felépítve.

Talán a legnagyobb gondom a regény ütemezésével volt. A kötet első fele lassan építkezik, az írónő bedobál mindenféle infókat, de ebből sok csak úgy lóg a levegőben, de alapvetően látszik egy irány, amerre a cselekmény tart. Rengeteg mágikus teremtményről hallunk, megismerünk több évszázadot átívelő konfliktusokat, de nehéz ezekre érdeklődéssel tekinteni, amikor csak úgy özönlik az olvasó felé a szűretlen információ. Számomra sokkal jobban működött volna, ha a világ bemutatása, a társadalom és a történelem megismertetése apránként, a cselekménybe jobban beépítve zajlik. (Mondjuk úgy, ahogy Ali fejezetei kezdődtek, de aztán valami nagyon félresiklott)
Az alaposan agytágító első rész után a regény második felére vártam a pörgő cselekményt és a nagy izgalmakat, de talán anélkül, hogy bármit is lelőnék elárulhatom, hogy fárasztó klisék egymásra halmozása és lényegében 200 esemény nélküli oldal nem ért fel az elvárásoknak. A befejezés ezen kicsit szépített, de nehezen feledteti az oda vezető utat.

A szereplők terén sem szerepelt nálam különösebben jobban a könyv. Egy két nézőpontkarakterre építkező könyvnél kifejezetten szerencsés lett volna, ha kapásból az egyikükkel szemben nem érzek végig mérhetetlen ellenszenvet, Nahri személyében viszont sajnos sikerült a létező összes olyan személyiségjegyet és klisét összegyűrni, amitől egy percig sem tudott igazán a szívembe férkőzni, vagy legalább érdekelni a személyes sorsa. Ali karakterét sokkal érdekesebbnek találtam, nem csak a személyisége volt megfogóbb, de az ő nézőpontján keresztül körvonalazódott Dévábád élete, társadalma, és egy politikai játszmákkal átszőtt, kifejezetten érdekes történet kerekedett ki ezekből a fejezetekből.

És akkor a harmadik negatívum, amivel talán körbe is járom az egész könyvet, a stílus. Egyfelől a regény olvasmányos, és csak úgy pörögnek az oldalak, gyorsan lehet vele haladni még akkor is, amikor látszólag 100 oldalon keresztül nem történik semmi. Az írónő jól vezeti a két párhuzamos szálat és ügyesen (bár kiszámíthatóan) is köti őket össze. Viszont a regény nyelvezete meglehetősen lapos, olyan merev és semmilyen. A párbeszédek kifejezetten esetlenek, sokszor olyan, mintha nem is egymással társalognának a szereplők, és a beszéd stílusa sem illeszkedik sem a történet világához, sem a leíró, bemutató jellegű részekhez – ezekben sokkal jobban remekelt az írónő.

Az egész regényt egyfajta furcsa hibridnek éreztem a YA és „felnőtt” fantasyk között – egyfelől ott van a megannyi fárasztó elcsépelt fordulat, a szereplők infantilis viselkedése és irritáló személyisége, közben viszont a regény komoly és fontos témákat boncolgat, sokszor kifejezetten sötét fordulatokat vesz, és meghúzódik benne egy mélyebb tartalom, amit megéri kihámozni a rápakolt sallang alól. Kicsit értetlenül is állok előtte, nem volt kifejezetten rossz olvasmány, viszont nehezen megyek el a gyengeségei mellett, és nem volt meg benne az a hatalmas plusz élmény, amitől kifejezetten érdekelne a folytatása. 3.5 csillag, fene a jó szívemet.

7 hozzászólás

S. A. Chakraborty: Bronzváros

S. A. Chakraborty: Bronzváros

Nahri sosem hitt a mágiában, de megvan a tehetsége hozzá: a 18. századi Kairó utcáin nem találni nála kiválóbb szélhámosnőt. Ám mindenkinél jobban tudja, hogy amivel a kenyerét keresi – tenyérjóslás, zár-szertartások, gyógyítás –, az egytől egyig szemfényvesztés, bűvészmutatvány, tanulható képesség. Eszköz arra a csodás célra, hogy kizsebelhesse az oszmán nemeseket.
De amikor Nahri véletlenül megidézi maga mellé Dárát, a hozzá hasonlóan dörzsölt és sötéten rejtélyes dzsinn harcost, akkor kénytelen elismerni, hogy a varázsvilág – melyről szentül hitte, hogy csupán a gyerekmesékben létezik – valódi. Mert Dára megoszt vele egy lélegzetelállító történetet: a tűz lényeitől hemzsegő forró, szélfútta sivatagon és a rejtélyes máridok nyughelyének otthont adó folyókon, az egykor szemkápráztató emberi világvárosok romjain és a hegyeken túl – ahol még az égben köröző ragadozó madarak sem azok, aminek látszanak – terül el Dévábád, a legendás bronzváros, melyhez Nahrit eltéphetetlen kötelék fűzi.
Dévábád bűbájokkal átitatott díszes bronzfalai és a hat dzsinntörzs kapui mögött régi ellentétek húzódnak. Amikor Nahri úgy dönt, hogy belép ebbe a világba, az érkezése egy évszázadok óta fortyogó háború kirobbanásával fenyeget. Nahri hamarosan kénytelen megtanulni, hogy az igazi hatalom kegyetlen és könyörtelen. Még a mágia sem védheti meg a nemesi intrikák veszélyes hálójától, és a legagyafúrtabb cselszövések is végzetes következményekkel járhatnak.

Az elsőkönyves S. A. Chakraborty különleges utazásra invitálja az olvasót a Bronzvárosban. Az elmúlt évek egyik legnépszerűbb fantasy debütálása elképesztő kaland egy olyan világban, amit egyhamar nem felejtünk el.

Hirdetés