gesztenye63 P értékelése


>!
gesztenye63 P
Ed McDonald: Hollóvér

Nincs is annál kellemesebb meglepetés, amikor egy frissen bemutatkozott szerző, trilógia-közi, töltelék/alibi második kötetéről kiderül, hogy az bizony se nem töltelék, se nem alibi, hanem a feszültséget szépen ívbe hajlító, tartalmas, és a nyitó kötet firmamentumára épülő, azonban érdekes újdonságokat is tálaló darab lett.
Tudom, hogy manapság már nem meglepő, ha egy adott sorozaton (vagy akár köteten) belül egymásba csúsznak az idevágó alzsánerek stílusjegyei. Számomra mégis kifejezetten jól esett, és a Hollóvérben újszerűnek hatott, ahogy a badass, mocskosszájú, cinikus Ryhalt Galharrow, a fejvadászok gyöngye, egyszer csak kimászik a grimdark kellemesen lágy, zsongító iszapfürdőjéből. Feláll, megrázza magát és huszáros könnyedséggel magára ránt, majd egyre jobban kidomborít olyan kutya-kemény tulajdonságokat (lelkiismeret, heroikus küldetéstudat, önfeláldozás), amelyektől, a regény – pusztuló világának részletes, látványosan szép bemutatása miatt egyébként is – epic fantasy iránya erősödik és a történet mind a beltartalmát, mind pedig a tálalás eszköztárát tekintve, bátran epikus címkét kaphat.
Ryhalt jellemfejlődése olyan mértékben megfelelt olvasói elvárásaimnak, hogy egészen háttérbe szorultak az Éjszárnyban felvetett aggályaim, főképp az ordenáré megnyilvánulások öncélúságát tekintve. A második kötet pont annyira karakterközpontú, mint az első, csak szerintem sokkal célirányosabb, sokkal inkább eltalált. Ryhalt mellett természetesen most is ott vannak elválaszthatatlan társai, akikről ugyancsak egyre többet tudunk meg és válnak egyre szimpatikusabbá.
…és ne feledkezzünk meg arról sem, hogy a regény mellékesen nem szűkölködik eszeveszett száguldásban, lélegzetelállító akciójelenetekben sem. Többek között részt vehetünk egy parádés túrán a Kárhozatban, tanúi lehetünk egy szélsőséges (vallási?) szekta furcsa, üstökösszerű feltűnésének és megerősödésének, és az ezzel együtt járó tömegjeleneteknek, valamint láthatunk felemelkedni egy önjelölt mágus/isten kandidátust, akiről majd csak kiderül, hogy végül tagja lehet-e a Névteleneknek, esetleg a Mély Királyainak, szándékai szerint megdicsőül-e, vagy egyszerűen megy a levesbe, mint oly sok más ambiciózus vállalkozó.

Kifejezetten szórakoztató, de legfőképp tartalmas második kötetet olvastam, a zsáner kedvelőinek feltétlenül ajánlom. Természetesen ismételten elismerés jár Benkő Feri kiváló fordítói munkájáért, ami újra csak nagyban erősítette az olvasás élményének teljességét.

4 hozzászólás

Ed McDonald: Hollóvér

Ed McDonald: Hollóvér

Négy év telt el azóta, hogy a Nall-gépezet visszaverte a Mély Királyait a Kárhozatba, de a szörnyek így is tüzes esőt ontanak az égből, és más sötét erők is szervezkednek a köztársaság ellen. Új hatalom van születőben: a Fénylányként ismert, ragyogásba burkolózó szellem látomásokként jelenik meg városszerte, az őt istenítő szekta pedig egyre nagyobb erő és befolyás birtokába jut. Az eluralkodó káosz megállíthatatlan.
Galharrow és az Éjszárnyak vajmi keveset tehetnek a szekta – vagy a Névtelenek különös parancsai – ügyében, de mikor ismeretlen tettesek feltörik Szarkaláb széfjét, és nyoma vész egy rettentő hatalmú tárgynak, akkor mindent meg kell tenniük, hogy visszaszerezzék. Csakhogy ehhez válaszokra lesz szükségük, márpedig ezekért kénytelenek fejest ugrani a lidércnyomásba: a Kárhozat kellős közepébe.

Ed McDonald lehengerlő stílusban, váratlan húzásokkal bővíti ki és mélyíti el az Éjszárny veszélyekkel és pusztulással teli világát. A Hollóvér méltó folytatása 2017 egyik legjobb grimdark fantasyjének.

Hirdetés