Bíró_Júlia értékelése


>!
Bíró_Júlia
Moskát Anita: Irha és bőr

Elolvasod. Beakad. Begyullad.

Naná, hogy elolvasod. Ha szereted a fantasyt és figyeled az új megjelenéseket, ha jön szembe ajánlás róla, ha pittyegni kezd a mentális radarod Moskát Anita-regények közelében spoiler vagy ha megnézed a fülszöveget, úgysem hagyod ott. Ha elkezded, alighanem egy levegővel be is fejezed, mert nemigen találni benne olyan nyugvópontot, ahol félre lehet tenni, levegőt venni vagy visszalapogatni a felborzolódott idegszálakat.
Aztán – hogy véget ért, anélkül, hogy túl sok minden befejeződött volna – nem hagy békén.
Megsimogatod a kutyádat. spoiler
Elolvasol egy – vagy több vagy sok – nyilatkozatot olyan khm emberekről, akik a nálad kiszolgáltatottabbak sorsáról is hivatottak dönteni. spoiler
Elmész egy -vagy több vagy sok- tüntetésre, ahol sokadszorra is tanúja vagy, ahogy egy drónnal fotózható méretű társasággal együtt kinyilvánítod, hogy ezt és ezt az ügyet nem lehet a szőnyeg alá söpörni, aztán valaki hazafelé megemlíti, hogy amíg vér nem folyik, dehogynem.
Az ikszedik hajléktalanon átnézel, mert elfogyott az apród, a napi adag türelmed vagy mindkettő.
Közben a komplett hallócsont-rendszeredben ott zümmög az összes fő- és mellékszál, de az említésnyi epizódok is. spoiler Kinek is van joga micsodához? Ki vagy te, és milyen módon befolyásolja a döntéseidet a honnan is begyűjtött, mennyire is manipulatív információ? Melyik döntésed kinek az életére van még hatással? Miben hasonlít és minden különbözik tőled a … mindenki más, például? A hasonlóság vagy a különbség a fontosabb? … ismétlések és variációk száma végtelen, tekintve, hogy maga a regény nem akar direkt válaszokat adni. Hogy a karakterek nagy erőkkel akarnak utakat találni, az egy másik kérdés – hogy milyen irányokba tévednek aztán, végképp.
Hogy mindemellett megmutatja, hogy lehet úgy írni a magyarországi helyszíneket, hogy a végeredmény nem hat lustának vagy slamposnak, hogy az „ezt mindenki tudja” körülírások helyére rozsdás-bűzös meg csillogós-parfümös színes-szagos életterek kerülnek, lehetne csak a hab a tortán, de igazából úgy illeszkedik a narráció többi eleméhez, mint, nos, a gyomor vagy a vastagbél a tulajdonosa emésztőrendszerébe. Ugyanez a felvonultatott reklámokra és Pilar kedvenc szappanoperájára is igaz. Vagy a Feketebárány munkaebédeire és a suták egészségi állapotára. A végeredmény komplex, izgalmas, térben és időben is nehezen távolítható. Mármint saját magadtól.

Heggel gyógyul. Az érintett terület hatalmi visszaélésre, apátiára és cinizmusra érzékeny marad.


Moskát Anita: Irha és bőr

Moskát Anita: Irha és bőr

Alig két évtizede állatok milliói bábozódtak be világszerte, hogy aztán félig emberré alakulva bújjanak elő. Az emberiségnek hozzá kellett szoknia, hogy többé nem a Homo sapiens az egyetlen értelmes faj, és hogy a teremtés újabb hullámai megállíthatatlanok. A fajzatok élethez való joga azóta is heves viták tárgya, és amikor Magyarországon népszavazásra kerül a kérdés, hogy az itt élő, gettókba zárt és bérmunkásként dolgoztatott fajzatokat törvényileg embereknek tekintsék-e, a fal mindkét oldalán kiélesedik a helyzet.
August, a Nemzetközi Fajzatügyi Szervezet kampánymenedzsere minden eszközt megragad, hogy a közvéleményt a fajzatok oldalára állítsa, de hamarosan ő kerül kínos vizsgálódások kereszttüzébe. Pilar, a világtól elzártan, televízió előtt felnőtt borz minden állatnak segítene, ám barátait és feladatát is rosszul választja meg. Kirill, az őzfajzat blogger a fajzatok történeteit írja meg, hogy hangot adjon az elnyomottaknak, a gettó mélyén pedig mindent elsöprő sztorira bukkan.
Moskát Anita, a Horgonyhely szerzője harmadik regényében brutálisan eredeti és kíméletlen világot tár elénk, amelyben szervesen összeolvad az állat és az ember. Ez a történet garantáltan sokáig velünk marad: bekúszik a bőrünk – vagy irhánk – alá.

Hirdetés