Baráth_Zsuzsanna P értékelése


>!
Baráth_Zsuzsanna P
Alejandro Jodorowsky: Incal 6. – A Difool bolygó

A történet lezárása pont olyan őrülten elvont és katartikus, amit a zseniális előzmények után elvárt az olvasó. Ki gondolta volna, hogy az elkaszált Dűne-film romjain egy ilyen teljesen egyedi univerzumot tud felépíteni Jodorowsky, természetesen Moebius fantasztikus rajzaival megtámogatva. Teljesen más ez a világ, mint a Marvel-univerzum színes és egy kaptafára készülő darabjai, itt minden oldalon meglepetés vár, még itt a végén is, ahol már tényleg olyan dimenziókban járunk, amit ésszel nagyon nehéz követni. De nem is kell, egyszerűen csak hagyjuk, hogy megtörténjenek a dolgok, szárnyaljon a szerzők fantáziája, mi pedig dobjuk elfelé az agyunkat, hogy aztán a végén jól elgondolkodjunk önön életünk értelmén. Miért születünk erre a Földre, mi a feladatunk, mi az értelme ennek az egész cirkusznak? Miért most, miért ide és megannyi alapvető kérdés merül fel, ha eljutottunk ennek a fantasztikus történetnek a végére, mert az űrsebességgel zajló események vége nem happy end (nem is illett volna a sorozathoz), hanem egy rendkívül elgondolkodtató végkifejlet. Mert John Difool valahol mi magunk vagyunk, a kétségeinkkel, a kishitűségeinkkel, a teljesen átlagos életünkkel, a belső harcainkkal, a lelki vívódásainkkal, vagyis mindazzal, ami áthatja a mindennapjainkat. Azt hisszük, hogy senkik vagyunk, pedig valójában a saját életünk hősei, és mi döntjük el, hogy mit hozunk ki belőle. Na kérem, erre képes ez a képregény, hogy ilyen mélyen szántó gondolatokat indítson el az olvasóban, miközben istenien szórakozik a történeten, és próbálja követni a végére már egy picikét elszállt sztorit. Én részemről imádtam ezt a hat részből álló utazást, és nagyon sajnálom, hogy vége van.
A teljes kritika itt olvasható:
https://smokingbarrels.blog.hu/2019/05/22/kepregenykrit…


Hirdetés