vicomte P értékelése


>!
vicomte P
Lőrinczy Judit: Elveszett Gondvána

Nagyjából minden évben akad egy olyan könyv még az SFF zsáneren belül is, ami nagyon megosztja a figyeltjeimet, és szélsőséges érzéseket vált ki az olvasók szélesebb köréből is.
A 2018-as megjelenések közül talán ez a regény váltotta ki a legnagyobb értetlenkedést és okozta ezzel a legnagyobb csalódást is.
Bevallom: hosszú csatározást követően én is inkább a csalódottak és az értetlenkedők táborába voltam kénytelen elkullogni.

Pedig az Elveszett Gondvána jó alapokra épít, s ha csak a részeit vennénk szemügyre, akkor megtalálnánk benne az összes szükséges alkotóelemet, ami egy igazán jól működő – és a lélek mélyéig leásó – fantasztikus regényhez kell.
Mégis, hiába a jó alapok, ha a regény felépítménye recseg-ropog, mint egy míves svájci zsebóra, amelybe a biztonság kedvéért a kelleténél harminchárommal több fogaskereket épített be a kifinomult mechanikáért felelős mester, s így már felhúzni sem lehet a szerkezetet, nemhogy az időt mérni vele.

Számomra a könyv egyik legnagyobb problémája a fókuszálatlanság és a történeti és narratív koncepció túl gyakori és indokolatlan átstrukturálása volt.
A hosszan spoiler elnyújtott bevezető rész – ha lehet egyáltalán ilyet mondani a regény közel kétharmadát kitevő egységre – egészen más problémákat és konfliktusokat helyez a középpontba, mint amivel a regény valójában foglalkozik.
Ekkor még egy önmagában is groteszk és nyomasztó, és minden értelemben zárt világot ismerhetünk meg, amelyben a kafkai és orwelli látomások mosódnak össze egy erősen noir krimis háttérrel spoiler. Ez a rész óhatatlanul Miéville-t idézi fel a new weird ismerőiben, de nekem időnként a Terry Gilliam-féle Brazil spoiler és számos egyéb erős vizualitású, elborult film is beugrott az olvasás közben.
Azonban a Sadness Springsben, illetve a Tartományban játszódó rész narrációja olvasás közben végtelenül frusztráló volt, mivel úgy éreztem, hogy meg kell küzdenem a szöveggel – rég nem szembesültem ennyi direkt elidegenítő írói eszközzel egy zsánerregényben. Ha objektíven nézem, az egyes szereplők jelleme, és az események
tükrében a sorsa is jól lett ábrázolva, mégis le kellett győznöm a szereplők nyűgei iránt érzett mélységes közönyömet, hogy haladni tudjak a regénnyel.
A szöveg akkor váltott tempót és az addigi érdektelenséget akkor váltotta fel az értetlenség, amikor végre a hosszú bevezetőben szőtt eseménysor betetőződött és az Őrület Földjére indított expedíció(k) útra keltek, és az egyes szereplőkről egyre meglepőbb dolgok derültek ki.
A regény utolsó harmada egy nagyszabású szürreális látomás: egyszerre végtelenül személyes és zavarba ejtő, mint bepillantani valaki szorongásoktól sújtott rémálmaiba, másrészt olyan, akárha a saját, elfeledett álmaim peregnének a szemhéjam mögött.
A regénynek ez a része ugyanis az általam érteni vélt pszichológiai és filozófiai értelmezési tartomány kiterjesztése mellett olyan spirituális örvényt is támasztott, ami olvasóként engem a saját lelkem mélyébe rántott. Néhányszor szinte félálomban olvastam a sorokat, amelyeket így szerencsére érezni tudtam, hiszen értelmezni esélyem sem lett volna.

Lőrinczy Judit regénye azon a mezsgyén mozog, ami a szürrealizmus és a new weird között helyezkedik el, de nem tudja ezeket az alkotóelemeket igazán jól és jó arányban vegyíteni, emiatt a hagyományos, bár groteszk környezetben játszódó kalandregény elemek túl gyakran – és számomra indokolatlanul – telepednek rá és nyomják el a könyv sokkal izgalmasabb, spirituális szintű olvasatát.


Lőrinczy Judit: Elveszett Gondvána

Lőrinczy Judit: Elveszett Gondvána

Néhány hét alatt bejárható tartomány a világ, amelynek határán túl megzavarodik a valóság. Abe Kaledon, a fiatal tudós ezt a különös sávot kutatja, ám elmélete a határ természetéről felborítja a tartomány szívének, Sadness Springs városának kényes hatalmi egyensúlyát. A melankólia forrásaira épült városban a munkások és vezetők, emberek és hártyások között feszülő ellentét forrpontra jut: Abe felfedezése és a titokzatos iparmágnás, Gustavo Omerigo expedíciója olyan titkokat szabadít el, amelyeket nem lehet többé elrejteni.

Lőrinczy Judit, az Ingókövek szerzője új regényében egy társadalmi feszültségektől terhes városból vezet el egy olyan birodalomba, ahol a valóság törvényei érvényüket vesztik.

Hirdetés