WerWolf értékelése


>!
WerWolf
Mund Katalin (szerk.): Galaktika 350.

Kicsit vegyesre sikerültek ebben a számban az elbeszélések, de ami jó volt az feledtette a gyengébbeket :)

Antal József: Lúzer
Nagyon hangulatos elbeszélés, melyben összefut a „varázsló” és Lúzer. A történet napjainkban játszódik, így urban fantasy besorolást is kaphatna. Semmi csicsa, semmi túlzás, csak egy könnyed történet, amin jól szórakozik az olvasó, az elejétől a végéig :)
5/5

Nemere István: Távol a csillagtól
Az ötlet nem rossz: egy úrhajós csapat egy jéggel borított bolygó felé halad, ahol éppen a sötétség időszakán van a sor. Az ott élők mélyen leköltöznek a hóréteg alá. Vajon összefut a bolygó népe az „idegenekkel”?
Nos, ez egy túlírt, túlragozott és erőltetett írás. Most is azt mondom, mint korábban: a mennyiség helyett inkább a minőségre kellett volna koncentrálnia Nemerének.
1/5

Szélesi Sándor: Bicajtúra a dombon túlra
Posztapokaliptikus történet, amiben egy csapat „gyerek” bicajozni indul.
Nem tudom hová tenni ezt a rövid elbeszélést. Könnyed, egyszerű és látszólag nem tartalmaz semmit. Amikor elolvastam, olyan „semmi” érzésem támadt. De azóta sem hagy nyugodni egy kérdés, ami felett Szélesi szépen átsiklott (tudatosan). Szóval a célját elérte. Még mindig a választ keresem :)
5/5

Varga Csaba Béla: Kátya választása
Egy posztapokaliptikus világ, ahol vallási háború folyik a gonosz ellen. Egy kicsit katyvasz történet, ami tart is valahová és nem is. A központi kérdés, hogy honnan tudnánk, hogy a jó vagy éppen a gonosz szállta meg a testünket? Persze, a vége…
Engem nem tudott megfogni…
3/5

Huszár Karina: Hat óra az élet
Ha mesterséges intelligenciát fejlesztesz, vállald a tesztelését is. Aztán ne csodálkozz, ha túl jól sikerül :)
Huszár Karina stílusa, történetvezetése és feszültségkeltése elnyerte a tetszésemet. Sőt! A jövőben szeretnék még többet olvasni az írónőtől ebben a zsánerben.
5/5

Kovács Attila: Amnesium láncai
Ha már nincs szükség rád, akkor félretesznek. Nem ölnek meg, de nem is fogsz élni, csak létezni.
Egy igazán ütős utópisztikus történet, ami csak lassan bontakozik ki az olvasó előtt, és egyre jobban megdöbbenti. Túl sötét és túl komor, pont annyira, amennyire a történet megköveteli.
5/5

Mikszáth Kálmán: Kétszáz év múlva
Vajon a mai regények is ennyire nevetségesen fognak hatni 150-200 év múlva? Ennyire földhözragadtak vagyunk? Nem tudunk elrugaszkodni a mától és a ma technológiájától?
Egy igazi időkapszula, mely bepillantást enged nyújtani a múlt embere elképzeléséről, ami a jövőt, azaz a mi jelenünket illeti.
4/5

A cikkek közül a „Klónhadsereg” című tetszett legjobban, ami elgondolkodtat a jövőt illetően. Ráadásul éppen a napokban olvastam egy igen furcsa jelenségről, aminek még utána kell járnom, mert ha igaz, akkor a kettő együttvéve egy igen furcsa jövőt sejtet.

2 hozzászólás

Hirdetés