Szentinel értékelése


>!
Szentinel
Nicholas Eames: A Wadon királyai

Ez a könyv már annyira kellett nekem, mint éhezőnek egy falat kenyér.

Valahogy mindig bennem volt az, hogy a fantasy és a rock között van egy nagyon prózai kapcsolat. Ez a regény pont ezen a kapcsolaton alapszik, és prózává is teszi. De még milyenné! A Wadon királyai jellegzetesen az a régimódi, szerepjátékok inspirálta fantasyregény, amely az 1990-es években itthon is hamar népszerűvé vált. Nagyon vagány, nagyon pörgős, humoros, élettel teli szereplőkkel és a maga módján tökös, férfias olvasmány. Mindezt úgy, hogy nem izzadságszagú, és még a hölgyek is könnyen megszerethetik, leginkább az emberien megírt szereplők miatt.

A történet főszereplője Clay Cooper (Lassúkezű), az egykori legendás zsoldosbanda, a Saga tagja. Most már megöregedett, messze földön híres pajzsát szögre akasztotta, és családot alapított. Békében él, amíg meg nem látogatja régi barátja és frontembere, Gábriel, és kéri, hogy csatlakozzon hozzá egy mentőakcióra. Gábriel (Arany Gabó) össze akarja szedni a Saga tagjait, hogy együtt elinduljanak kiszabadítani csapdába került lányát, aki maga is zsoldosnak állt, részben apja hatására. Clay először nemet mond, aztán a kislánya feltesz neki egy kérdést, melynek hatására meggondolja magát: „De ugye elmennél, ha rólam lenne szó?”

Nem lövök le nagy poént azzal, ha elárulom, hogy a Saga ismét összeáll. Tagjai egytől egyig zseniális figurák, és mindegyikük fantasys átértelmezése valamelyik híres rockzenésznek. Moog volt a kedvencem, a kissé ügyefogyott, de ugyanakkor művelt, homoszexuális mágus, aki egy halálos kór ellenszerének feltalálására tette fel életét a banda feloszlása után. A könyvben végig érezhető a klasszikus kontra modern rockbandák hangulat, különösen azokon a jeleneteken, ahol hőseink fiatalabbakkal találkoznak. A zsoldos életmód ugyanis megváltozott azóta, hogy a Saga feloszlott. Most már inkább gladiátorarénákban megrendezett látványosságnak számítanak, és kevesen mernek berambózni a Wadon területére. Az ugyanis már túl veszélyes a zsoldosságot inkább külsőségekben, semmint ideológiában űző cirkuszi piperkőcök számára.

A könyv humorban és akcióban gazdag, és egyetlen olyan fejezete sem volt, melyet feleslegesnek ítélhetnék. A Wadon királyai így jó, ahogy van. Sem elvenni belőle, sem hozzátenni nem érdemes. A magyar fordítás parádésan adja vissza a hangulatot, és a szerkesztő is jó munkát végzett. Értelemszerűen nem ez lesz minden idők legeredetibb fantasy elbeszélése, de annyira üdítő színfoltja ez a könyv a kortárs SFF irodalomnak, mint egy csobbanás a forró nyárban. A Wadon királyai nem vállal sokat, viszont amit ígér, azt az olvasó meg is kapja tőle.

Ajánlható a rock és metal híveinek, a régimódibb fantasy kedvelőinek, az izgalmas kalandregények keresőinek, szerepjátékosoknak, és persze azoknak, akik egy tökös, férfias olvasmányt akarnak kézbe venni.


Nicholas Eames: A Wadon királyai

Nicholas Eames: A Wadon királyai

A dicsőség sosem megy ki a divatból!

Egykor legendás harcosok voltak. Clay Cooper és bandája, a Saga a legjobbak között is a legjobb volt. Rettegték a nevüket, világszerte a zsoldoscsapatok királyainak számítottak.

Aztán szögre akasztották a kardot, megnősültek, megöregedtek, elhíztak, alkoholisták lettek – súlyos esetben mind a négy egyszerre. A dicső időknek mindörökre vége, marad a család és merengés az elmúlt szép napok felett.

Egy nap azonban Gabriel, az egykori frontember kopogtat be Clay ajtaján végső kétségbeesésében: a lánya ugyanis a világ túlsó felén rekedt egy város falai közt, amelyet szörnyek hordája ostromol.

A két férfinek össze kell szednie a bandát egy utolsó turnéra, hogy együtt átvágjanak a Belwadonon. Biztosak lehetnek benne: elvadult kannibálok, fejvadászok, bosszúszomjas istenek és mindenféle szörnyeteg állja majd útjukat. A legnagyobb veszélyt azonban maga a Horda jelenti. Ha Clay és a banda le akarják győzni, ismét hinniük kell abban – és el kell hitetniük öregedő társaikkal és a feltörekvő ifjakkal egyaránt –, hogy érdemes mindent kockára tenni a mindenkori zsoldosok legértékesebb fizetségéért: az örök dicsőségért.

Induljon hát a búcsúturné!